A Voynich-kézirat egy misztikus, eddig megfejtetlen, képekkel teletűzdelt könyv, aminek jelentését mai napig nem sikerült egyértelműen kideríteni.

Valószínűleg 1450 és 1520 között íródott. A Voynich-kéziratot több amatőr és profi kriptográfus, azaz titkosírás szakértő is megpróbálta már értelmezni, eddig sikertelenül. Már a II. világháború elit amerikai és brit kriptográfusainak figyelmét is felkeltette, ám ők sem jutottak tovább az első mondatnál.

A könyv látvány és a – feltételezett - tartalom tekintetében is egyedülálló. Ha esetleg kiderülne róla, hogy csak egy ügyes hamisító műve, és a tartalma az égvilágon semmit sem jelent, akkor is a korai könyvírás egyik legcsodálatosabb példájának tekinthető. Akár egy valódi nyelven íródott, akár kódnyelven, esetleg egy teljesen értelmetlen szöveggel van dolgunk, a szöveg hangzása és látványa vitathatatlanul lenyűgöző.



A könyv külön részekre oszlik. Az utolsó rész kivételével minden fejezet tartalmaz legalább egy illusztrációt. A hat fejezet a gyógyfüvek, csillagászat, biológia, kozmológia és a gyógyszerészet témakörét öleli föl. A hatodik, Receptek című fejezetben több kisebb, virág vagy csillag jellel jelölt bekezdés található.

A mai becslések szerint a könyv eredetileg 272 lapból áll, ám ma már csak 240 pergamenlap marad meg. Az oldalak számozása hiányos, néhány lapon pedig nem is található sorszám. Ebből arra következtetnek, hogy a könyv már Voynich-hoz kerülésekor is hiányos állapotban volt. A betűket és a képek körvonalait pennával rajzolták meg, az illusztrációkat pedig színezett tintával festették ki. Az pedig már bizonyos, hogy a könyv lapjait az idők során egyszer átrendezték.



Az írásképből több következtetést le lelhet vonni. A szöveget balról jobbra írták, a sorvezetés lassú, egybekapcsolódó, eszerint az írnok tisztában volt a szöveg tartalmával írás közben. A szöveg 170 ezer különböző írásjelből áll, ám valójában mindössze 20-30 jel az, ami visszatérően előfordul a szövegben, és csak néhány ritka karakter fordul elő egyszer-kétszer. A hosszabb-rövidebb szóközök 35 ezer különböző hosszúságú szóra osztják a szöveget.

A statisztikai analízis során fény derült a kézirat és a természetes nyelvek közti hasonlóságokra is. Másrészről viszont a Voynich-kézirat egyáltalán nem hasonlít egyetlen európai nyelvhez sem. Először is, nem tartalmaz tízbetűsnél hosszabb szót, és igen kevés egy-, két- vagy hárombetűs szó lelhető fel a szövegben. A szavakon belüli betűelosztás is igen sajátos képet mutat: néhány karakter csak a szavak elején fordul elő, néhány csak a végén, pár pedig csak a szó közepén foglal helyet. Ilyen elrendezés csak az arab ábécében található, a latin és cirill nem ismer ilyet (kivétel a görög, ott is csak a béta és szigma betűnél). A szövegben több ismétlődés is előfordul, több esetben egy sorban akár három alkalommal is szerepel ugyanaz a szó.



Csak néhány, latin betűkkel íródott szó található a szövegben, ám ezek is jószerével olvashatatlanok. Még az sem biztos, hogy ezek az eredeti szöveg részei, vagy csak utólag írták bele.

A Voynich-kézirat származásáról több feltételezés is napvilágot látott. Maga Voynich azt állította, hogy a könyv Roger Bacon, középkori angol gondolkodó munkája, ám ezt a feltételezést igen hamar megcáfolták. Egy másik teória szerint egy Íziszt követő szekta kéziratai ezek, de olyan ötlet is napvilágot látott, hogy ez az egyik első, a kínai nyelvet betűrendes szövegbe átfordító próbálkozás lenyomata, ám ez a feltételezés is hamar megbukott. A könyv tulajdonosát, Wilfrid Voynichot is megvádolták azzal, hogy a könyvet ő maga haszonszerzés céljából készítette. Ám figyelembe véve, hogy Voynich-hoz csak 1912-ben került a könyv, a lapjai viszont a 15. században készültek, ennek a teóriának is igen kevés valóságalapja lehet.

Több tanulmány is született már a könyvvel kapcsolatban, ám ezek nagyon vegyes képet mutatnak. Egyik részük váltig állítja, hogy a kézirat nem jelent semmit, pusztán halandzsa, mások szüntelen a könyv eredetét kutatják, különböző összefüggéseket és vallásos szekták kapcsolatát sejtve az iromány mögött, egy másik tanulmány pedig azt boncolgatja, hogy a kötet rajzai teljes egészében kiadják az Androméda Galaxis térképét. Egy biztos, a Voynich-kézirat senkit sem hagy hidegen.

Ha valaki kedvet érez, hogy megfejtse a könyvet, az itt, a Yale Beinecke Ritka Könyvek és Kéziratok Könyvtárában megtalálja a kézirat minden egyes lapjának scannelt képét.

Forrás: A billion tastes & tunes