A vietnami háború alatt a Hanoi-i zeneakadémiát vidékre költöztették. A hurcolkodás nem volt egyszerű, az utána jövő életről nem is beszélve.
Thai Thi Lien asszony, aki nyugaton végezte zenei tanulmányait, majd Hanoiban konzervatóriumot alapított, ekkor azt a feladatot kapta, hogy a háború közepette is biztosítson olyan képzést a legtehetségesebbek számára, amelynek segítségével külföldön akadémiai tanulmányokat folytathatnak.
A ma 92 éves matróna zongoráján lévő fotó élete virágában lévő szépségként örökíti meg, három nevető gyerek társaságában. A fénykép erre az 1965-ös utazásra emlékezteti. Vietnamban mindenki Madame Lien néven ismeri a zongoraművésznőt, akinek szerepe volt abban, hogy a klasszikus zene beépült a vietnami kultúrába. Olyannyira, hogy a most épülő első korszerű vietnami koncertterem az ő nevét fogja viselni - írja a nem mindennapi életpályát bemutatva az AP hírügynökség.
A faluban, ahová a zeneiskolát evakuálták, nem volt folyóvíz és villanyáram, a párás levegő kikezdte a hangszerek faanyagát, a zongorákba patkányok költöztek be. Kevés piano maradt használható, így egy növendékre csak napi félóra játékidő jutott. Dong Thai Son abban az időben hétéves volt. Noha Lien asszony nemcsak a tanárnője volt, hanem a mamája is, ő sem gyakorolhatott többet.
A 400 diák közül a fúvósok vagy hegedűsök a földbe vájt bunkerekben készülhettek, de azokba nem mindegyik pianó fért be. A zongoristák ezért a szabad ég alatt játszották Beethoven vagy Chopin műveit, sokan még a légiriadók idején is, hogy kihasználják a nekik jutó 30 percet.
Szerencsére a falut nem érte támadás. Son szerint, aki ma Vietnam nemzetközileg legismertebb zongoraművésze, a falu sötét, nedves és veszélyes volt, mindenfelé kígyók és békák bukkantak elő. De arra is emlékszik, ahogy édesanyja Chopin romantikus balladáit tanította neki a smaragdzöld rizsföldek közepette, vagy a dzsungel tisztását megvilágító esti holdfényben.
Lien asszony famíliája egy nemrég Hanoiban tartott családi találkozón némi nosztalgiával elevenítette a hajdani időket "Abban az időben mindenki egyetlen nagy család része volt, megosztottuk a kenyerünket, az örömünket és a bánatunkat, ez egészen más emberi kapcsolat volt, mint a mai, sokban üzleti tanár-növendék viszony" - mondta Son.
Madame Lien ma is sokkal inkább társasági dámának tűnik, mint hazafias dzsungelharcosnak, miközben gondosan kisminkelve életéről mesél kissé francia akcentusú angol nyelven. Vietnam első Nyugaton végzett mérnökének lányaként 4 éves korában kezdte zongoratanulmányait. Saigonban éltek, és apja csak francia nyelven engedte beszélni a gyerekeket. Párizsba küldték, ahol megismerkedett Pablo Picassóval és más kommunista művészekkel, és az első vietnami nő volt, aki zongoraművészi diplomát szerzett a prágai zeneakadémián.
De kivette részét a háborús megpróbáltatásokból is.
Ho Si Minh elnök egyik kommunista harcostársához ment férjhez, 1951-ben 110 kilométert gyalogolt éjszaka a dzsungelben, karján újszülött gyermekével, hogy eljusson a kommunista vezetés főhadiszállására. Egyik fiának a dzsungelben adott életet, hat hónappal azután, hogy férje belehalt a tüdőbajba. Ez volt az egyetlen időszak, amikor zongorához sem jutott: csak 1954-ben, a franciák fölött Dien Bien Phu elfoglalásával aratott, az ország függetlenségét kivívó győzelem után telepedhetett le a család Hanoiban.
A fővárosban megalapította saját zeneiskoláját és férjhez ment egy másik forradalmárhoz. Son az amerikaiakkal kirobbant újabb háború előtt született meg. Kétszer is vidékre költöztették a konzervatóriumot, másodszor akkor, amikor 1972-ben ismét a városra zúdultak a B 52-esek bombái. "Mi vietnamiak nem félünk a haláltól. Ezért nyerhettük meg a háborút" - mondja Lien asszony.
1980-ban, öt évvel azután, hogy a vietnami háború véget ért és az ország északi és déli részén egyaránt a kommunistáké lett a hatalom, Lien asszony az akkor 22 éves Son tolmácsaként utazott a varsói Chopin-versenyre. A fia Moszkvában szerezhetett zongoraművészi diplomát. Tehetségét mutatja, hogy a vietnami hatóságok annak ellenére is engedélyezték kiutazását, hogy apja időközben Nyugatra disszidált - és persze az is, hogy ő lett az első ázsiai művész, aki megnyerte a varsói vetélkedést.
Ma világszerte koncertezik, az egyik vezető Chopin-előadónak számít, olyan művészekkel együtt lép fel, mint Yo-Yo Ma. Vietnamban olyan híres, mint egy rocksztár, ismeretlenek kérnek tőle aláírást és készítenek vele fényképet. Lien asszony ma háttérben marad és csak nevet, amikor arról kérdik, tanítja-e még a fiát. "Ó nem, ma ő az én mesterem!". Son pedig közbevág: "Egymásért játszunk!"
Madame Lien ma az év egyik felét a kanadai Montrealban tölti, ahol Son él, a másik hat hónapot pedig Hanoiban, ahol a lánya, Tran Thu Ha, aki a moszkvai Csajkovszkij-konzervatóriumban végzett, ma a vietnami zeneakadémia vezetője. Fia, Tran Tranh Binh is ott él, ő csellóművész és építész. Ő tervezte az édesanyja nevét viselő 800 személyes hangversenytermet, amelyet valamikor ősszel avatnak fel.
A matróna öt évvel ezelőtt, 87 évesen adta utolsó szólókoncertjét Hanoi elegáns francia koloniál stílusú operaházában. Lien asszony öröksége a zeneakadémia is, ahol lánya vezetésével manapság 1800 növendéket 200 tanár vezet be a muzsika rejtelmeibe. A művésznő ujjai fürgén futnak a billentyűkön, egy Chopin-etűdöt játszik a családi körben. Ma sem mondott le a zeneoktatásról. Legújabb növendéke hatéves: a saját unokája.
Forrás: MTI
