Nehezen olvas a gyerek? Nem buta, de nem érti mi van a könyvben? Van megoldás, csak időben fel kell ismerni a bajt.
A diszlexia kifejezést 1887-ben használták először az izolált olvasási nehézség leírására. Jelenleg egyesek kizárólag a speciális olvasási nehézséget értik alatta, mások kombinált olvasási és írási nehézséget definiálnak vele, és végül vannak, akik mindenfajta tanulási nehézséget diszlexiának neveznek.
A diszlexia szószerinti fordításban gyengébb olvasást jelent. Aki gyengén olvas, akadályozott a kommunikáció egyik formájában, nehezen, lassabban szerez információt az írott szövegből, kevesebb esélye van intelligenciájának kibontakoztatására, mint hasonló korú társainak, annak ellenére, hogy egyébként jó értelmi képességekkel rendelkezik.
A diszlexia tehát a tanulási zavarok fogalomkörébe tartozó, intelligenciaszinttől független, olvasási gyengeséget jelent, meg kell azonban különböztetnünk két főbb csoportját: az egyik az organikus eredetű, más néven fejlődési diszlexia, míg a másik a szerzett diszlexia: utóbbi baleset következtében, vagy lelki, környezeti okok hatására lép fel.
Az organikus eredetű, más néven fejlődési diszlexia hátterében a szerkezeti másságból eredő működési másságról beszélünk.Ennek oka lehet örökletesség, vagy a születés során elszenvedett minimális károsodás. Tünetei párhuzamot mutatnak a belgyógyászatban főleg idősebb betegeken diagnosztizáltbeszédzavar tüneteivel.
A baleset, betegség következtében létrejött diszlexia hátterében valószínűleg ismét organikus okokat találunk, de fontos különbség, hogy a balesetet megelőzően ezek az okok nem léteztek. Lelki, környezeti okok hatására fellépő diszlexia esetében a tünetek okait nem a szervezet (agy, idegrendszer) másságában kell keresnünk, hanem olyan tényezőkben, mint az érési késés, a szociálisan hátrányos helyzet, netán az olvasástanítás során a tanító részéről elkövetett módszertani hiba.
A diszlexia által veszélyeztetett gyermekek különböző fejlődési területeken lassabb vagy zavart fejlődési jellemzőket mutatnak. Szókincsük szegényes, motiváltságuk gyenge. Mozgásuk inkoordinált, ábrázoló képességük elmarad az életkoruknak megfelelően elvárható színtől. Esetükben adekvát életkorban az általánosan alkalmazott olvasás-tanítási módszerrel nem érhető el az olvasás megfelelő készségszintje.
A diszlexiás gyermekek számára az olvasás nem az ismeretszerzés eszköze, hanem legyőzhetetlen technikai nehézség. Ép értelmi funkciók megléte mellett képességeikhez mérten alulteljesítenek, a sok tanulási kudarc következtében pszichés zavarok, így szorongás, depresszió léphetnek fel náluk, ezért magatartás- és viselkedészavarokkal, beilleszkedési nehézségekkel küzdenek.
Ma már mód van arra, hogy iskolába kerülés előtt a logopédusok kiszűrjék azokat a gyerekeket, akiknél megjósolható, hogy nehézségeik lesznek az olvasás-írás tanulásánál. A terápia során fejlesztik az olvasás tanulásához szükséges készségeket, megtanítják őket arra, hogy a hangokat betűkkel is lehet jelölni, hogy kell a betűket összeolvasni és hogyan kell az olvasottak jelentésére odafigyelni.
Ha a zavar már kialakult, minél előbb forduljon a szülő szakemberhez, kérjen vizsgálatot, szakvéleményt, hogy valóban fennáll-e a diszlexia! A terápia következtében az eset súlyosságától függően 2-3 év alatt jelentősen javulhat a gyermek olvasási készsége. A terápia során elsősorban a felnőttek megértésére, szakszerű segítségadásra van a gyermekeknek szükségük, de nekik is kitartóan, komolyan, szorgalmasan kell dolgozniuk a megfelelő eredmény elérése érdekében.
Forrás: teol.hu
