Az erdélyiek sokkal nagyobb arányban olvassák a különböző sajtótermékeket, mint a magyarországiak.

Csokonai Vitéz Mihály a 18. század végén írt egy vígjátékot egy költőről, akit az adósok börtöne fenyeget, a társadalomról, ahol az olvasás szégyenletes kór, a kultúra betegség, viszont amely nem tudja, hogyan űzze el az egyre kínzóbb unalmat. A mindent elborító közönyből csak a senkik emelkednek ki. A darabnak ma talán csak az alcíme ismert, ugyanis szállóigévé lett: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon…” A vígjáték szerzője nem jókedvében írta és nem is kortársainak: „Ha írok is, majd írok a huszadik-huszonegyedik századnak, mikor az ember emberebb lesz” – mondja Csokonai. Szegény naiv Vitéz Mihály! Hát most itt állunk a huszadik-huszonegyedik század fordulójának közönyében, az olvasás többek szerint eszementség, a kultúrált embert pedig úgy kerülik a kiemelkedő senkik, mint az Ószövetség idején a leprást. „Az is bolond, aki művelődési, irodalmi lapot indít Brassóban…” – mondják rosszallóan ismerőseim. Akkor miért indítottuk ma útjára az Ingát? Mert olvasom, hogy a határon túli magyarság körében végzett kutatások eredményei szerint a kárpát-medencei magyarság identitástudata alapvetően kulturális jellegű: a magyarok többsége nem az államhoz tartozással vagy éppen a leszármazással indokolja magyarságát, hanem a magyar nyelv és kultúra ismeretével.
Az erdélyiek sokkal nagyobb arányban olvassák a különböző sajtótermékeket, mint a magyarországiak. A könyvek esetében ugyanez a helyzet. Brassóban pedig – a könyvkiadók állítása szerint – a bemutatókon jóval több a résztvevő, vásárló, mint a tömbmagyarság városaiban, a Brassói Lapok Erdély egyik legolvasottabb újságja maradt.
Ezért indítottuk útjára az Inga című közművelődési, irodalmi folyóiratot. Hármas céllal: hogy a mai magyar irodalom kedvelt, ismert szerzőit közelebb hozzuk a brassói olvasóhoz, hogy Vajdaság, Kárpátalja, Felvidék, Muravidék magyar irodalmát megismertessük (első számunkban a vajdasági Németh István prózája és a kárpátaljai Kőszeghy Elemér versei olvashatóak), hogy a brassói szerzőknek lehetőséget nyújtsunk a publikálásra. Olyanoknak, akik világszerte ismertek (M. Kovács Ágnes tanulmányát a kétnyelvűség csecsemőkori és gyerekkori előnyeiről a tekintélyes Science közölte, most jelenik meg először magyar nyelven), s olyanoknak, akik először jelentkeznek szépprózával, kritikával, tanulmánnyal.
Olvasókat keresünk, akik cáfolhatják a kétkedőket, igazolhatják Csokonait, a huszonegyedik században már/még vannak, akiknek fontos a műveltség.

Forrás: Beol