Bár Michelin csillagot kapni nagy dolog, mégis voltak olyanok, akik találtak hibát a képletben: a Costes hiába fantasztikus étterem, a séf és az alapanyagok nem hazaiak.

A szájhúzók szerint recept tehát adott, kell sok pénz, és bárki nyithat egy csillagos éttermet. Persze a csillagot nemcsak megszerezni kell, hanem megtartani is, ez pedig időnként nehezebb, mint egyszer megfelelni a zord tekintetű és ízlelőbimbójú tesztereknek, akik hosszú sötét kabátban óvakodnak be az éttermekbe, hogy ízekre szedjék a fogásokat.

A Costes és az Onyx díja révén több figyelmet kapott a háttérben zajló magyar „gasztroforradalom”, hisz az utóbbi időben sok minden történt a konyhákban. Gondoljunk csak a Hagyomány és Evolúció versenyre, vagy arra, hogy nálunk is elindult a Bocuse d’Or selejtezője, melynek nyertese kijuthat a világ leghíresebb és legismertebb szakácsversenyére.

A konyhákba lassan belopództak az új technológiák, sok szakács használ PacoJet-et vagy sous-vide technológiát, és Ferran Adria után szabadon egyre többen kísérleteznek a molekuláris konyhával. A fiatal szakácsok közül sokan jó érzékkel nyugat felé veszik az irányt, hogy megízleljék a trendeket, és nem zsenánt nekik beállni sztázsolni a csillagos éttermekbe, csak hogy ellessék a legnagyobbak trükkjeit.

A minap kiderült, megvan a második csillag, amit az Onyx étterem söpört be, a Costes pedig megtartotta csillagját, illetve kapott három sapkát a Gault Millau tesztcsapatától. (A szokásos váltószám szerint 3 sapka két Michelin csillagnak felel meg). Külön büszkeség, hogy a Gerbeaud-házban található étterem executive séfje egy nő, Szulló Szabina, aki párjával, Széll Tamással irányítja a konyhát.

Persze a csillagok érdeklik a legtöbb embert, de van nekünk 4 Bib Gourmand éttermünk is. Az Arcade, Csalogány 26, Bock és a Várban található 21 kapta meg ezt a díjat, mely a legjobb ár-érték arányt takarja. Rendkívül elismerésre méltó, hogy bekerültek a vörös könyvbe, melyek nélkül egy gourmand ki se teszi a lábát a lakásból.



Mennyi az annyi?

Természetesen mindannyian szívesen kipróbálnánk a csillagos helyeket, csak az áruk riaszt el minket. Pedig attól, hogy egy ilyen helyen szinte lábaink előtt hevernek a felszolgálók (akik mindig férfiak), nem feltétlenül kell egy- vagy több havi fizetésünket otthagyni.

A Costes és az Onyx nagyjából 18.000 Ft-ért kínálja a 6 fogásos degusztációs menüjét, ehhez jönnek még a borok. Ugyanez Franciaországban 60 eurót kóstál. A három csillagosok tényleg nem olcsóak, 300 eurótól fölfelé indul az ár, igaz, ezért a pénzért már nagyon jó borokat is kapunk a fantasztikus vacsora mellé.

Ezzel szemben például a 21-ben egy szezonális ételekből álló 3 fogásos menüt, 2 dl borral együtt 7000 huf alatt elfogyaszthat a vendég - ezért is olyan népszerűek a Bib gourmand éttermek.

Akik itthon keresgélnének a legjobb éttermek között, azok általában két lehetőség között szoktak választani.

A Dining Guide és a Népszabadság összefogásával születik meg évről évre a Top 50 magyar étterem kalauz, illetve ennek konkurenciájaként jelenik meg immáron harmadik éve az Alexandra étteremkalauza, melynek egyik szerzője Molnár B. Tamás, a Bűvös szakács blog szerzője. A kalauz a francia Gault Millau pontozási szisztémáját vette alapul: 20 pontos rendszert használ, 10 pont fölött negyed pontonként emelkedő skálával.

A Dining Guide listáját valójában 1-2 gasztronómiában érdekelt személy szerkeszti, addig az Alexandra étteremkalauza komoly szakmai csapattal, nemzetközi ellenőrökkel (köztük volt Miichelin ellenőrökkel) is dolgozik.

Érdekes hogy a Michelin több olyan éttermet is kitüntetett, amely a fenti listákon nem az elsők között szerepelt. A nemzetközi értékelés érdekes módon nem tükrözi a hazait.
 

A legjobb hazai konyhákat a szerkesztőség által felkért külföldi szakértők külön is tesztelik - olyanok, akik Európa legtekintélyesebb vendéglő-értékelési rendszereiben szereztek több évtizedes tapasztalatokat.