Az emberek általában az egyiket a másik elé téve változtatnak helyet, a lábak emellett alkalmasak a labda elrúgására, a kerékpározásra, a szteppelésre vagy akár a kötéltáncra is.
Ám Ázsiában ennél jóval többre használják őket, valóságos kulturális aknamezőre is vihetik tulajdonosaikat.Így például Indiában a tapasztalat és a tudás iránti tisztelet kifejezésének számít valakinek a lábát megérinteni - ez általában a család idősebb tagjait, a tanítókat és a rokonokat illeti meg. A lábnak nagy szerep jut az esküvőkön is.
A nyugat-indiai hindu lakodalmakon a menyasszony szülei megmossák a vőlegény lábát. Kelet-Indiában a menyasszony vörös festékkel kevert tejbe mártja a lábát, mielőtt belépne vőlegény házába, ahol piros lábnyomokat hagy a padlón. A hindu és a muzulmán nők az esküvő előtti időszakban hennával díszítik lábukat, és a hindu menyasszonyok az esküvő után rendszerint gyűrűt húznak lábujjukra, jelezve ezzel, hogy férjes asszonnyá váltak.
Thaiföldön viszont ez a hagyomány ismeretlen, ott a lábat pusztán a járás eszközének tekintik. "Tiszteletlen magatartást jelent, ha valaki lábával mutat egy idős ember felé, vagy felteszi lábát az asztalra, illetve rálép egy könyvre - fejtette ki az AFP francia hírügynökségnek Szcsitra Csongsztitvatana, aki a thai tanulmányok központját irányítja a Csulalongkum Egyetemen. - Az ilyesmi mindig tabunak számított Thaiföldön, és még ma is az."
A japánok otthon hagyományosan leveszik a cipőt a lábukról. Hogy miért? Egyes szakértők szerint a fő ok a tatami padlómatracok használata, ezeket nagyon értékesnek és szentnek tekintik. Mások egészségügyi magyarázattal élnek, szerintük a légkör viszonylag magas nedvességtartalmára való tekintettel az emberek azért bújnak ki a cipőből, mert így könnyebb szárazon tartani a lábat. Egyes japán taxisofőrök még utasaikat is erre kérik, sok üzletember pedig az irodában visel papucsot. És senki sem csodálkozik, ha valaki egy japán vendéglőben már a bejáratnál leveszi a cipőjét.
Kínában sok évszázadon át nagyon sok nő lábát kötözték el: a fájdalmas eljárás célja az volt, hogy kisebbítsék a lábfejüket, a császári korban ez ugyanis a szépség fontos tartozékának számított, és megkönnyítette a férjhez menetelt a magasabb rangú családok leányai számára. Ezt a barbár szokást az 1949-ben hatalomra jutott kommunisták betiltották, a világ legnépesebb országokban a lábkultusz központjában ma a masszázs áll.
Kína városainak szinte minden nagyobb utcáján található egy-két masszázs szalon. Ez a szolgáltatás mind népszerűbb, hála annak a hagyományos kínai felfogásnak, hogy egy alapos lábnyomogatás igen jót tesz az egészségnek. A kínai hagyományos orvoslás művelői szerint a lábon számos olyan pont található, amelyekre nyomást gyakorolva nemcsak a talp lazul fel kellemesen, hanem a test más részeire is hatni lehet, megelőzhetők a betegségek.
A kínai lábmasszőrök szövetsége szerint 2008-ban ez az ágazat naponta egymilliárd jüant - több mint 40 milliárd forintot - söpört be, hála a kínai keresetek növekedésének. A szalonokban egy 90 perces lábmasszázs mintegy 80 jüanba (körülbelül háromezer forintba) kerül, ebbe beletartozik a gyógynövényes puhító áztatás, amelyet a talp és a lábujjak kemény gyúrása követ. Hongkongban ugyancsak nagy divatja van ennek az ágazatnak.
A reflexek szakértői szerint közvetlen kapcsolat áll fenn a lábak és a belső szervek között. Ha valahol fáj a lábad, az azt jelzi, hogy valahol másutt is baj van a szervezetben. "A lábujjak közvetlen kapcsolatban állnak a fejjel, így amikor a lábujjat masszírozzuk, az agyat is stimuláljuk - magyarázta Kvok Siu-ming, egy hongkongi masszőrnő, miközben egyik páciense talpát gyömöszölve testileg-lelkileg lazította az illetőt. - A lábat kezelve meg tudjuk állapítani, hogy a testnek melyik része beteg, mivel vendégeink ott érzik a fájdalmat. Így a lábmasszázs felér az egyes szervek tornáztatásával."
A hagyományos kínai orvoslás azon az elméleten nyugszik, hogy a stressz és számos külső tényező blokkolhat több szervi funkciót, és megzavarhatja a szervezet működését, ez pedig betegséget okoz. Az akupunktúrapontok stimulálása e szemlélet szerint hozzájárul az energia belső keringéséhez, és így erősíti a test öngyógyító képességét.
A 76 éves Csung Nga-lun már tíz éve jár hetente talpmasszázsra. "Korábban nagyon hamar elfáradtam, és az ízületeim merevek voltak, ma könnyebben járok, és az étvágyam is jobb" - mondta.
Az őt kezelő masszőrnő szerint betegei gyakran éreznek fájdalmat, különösen a terápia kezdetén. "Úgy találtuk, hogy sok páciens kialvatlan, nem egy esetben gyenge a szívük és a tüdejük, amikor tehát az ezekhez kapcsolódó reflexpontokat érintjük, fájdalmat éreznek. De ez más, mint a gyógyszeres kezelés: nincs semmiféle mellékhatása, viszont erősíti a szervezetet" - érvelt a lábmasszázs szakértője.
Forrás: MTI