Októberben lesz a 30. évfordulója annak, hogy elhunyt az egyik legeredetibb francia sanzonénekes, Georges Brassens (1921–1981), de a párizsi Cité de la Musique, a Zeneváros, a francia főváros egyik legfontosabb kulturális létesítménye nem várta meg a pontos dátumot: Brassens vagy a szabadság címen nagyszabású kiállítást szentel a zeneszerző-előadóművésznek.
Mint arra a frnacia lapok emlékeztetnek, Brassens a bisztrókban és kabarékban kezdte pályáját, később leggyakrabban a népszerű Bobino teremben lépett fel. Rajongói a legkülönbözőbb csoportokból kerültek ki: kifejezte az anarchisták ízlését, a nonkonformista lázadókét, de tudott konformista is lenni, meghatóan szólni a szerelemről és szomorúan az elmúlásról, megénekelte a mindennapi élet kis eseményeit és nem riadt vissza a közönségességtől, a provokáló vulgaritástól sem. Különös hangjával, gurgulázó szövegmondásával összetéveszthetetlen volt, és mint a zenevárosi emlékkiállítást egyöntetűen méltató francia lapok most felfedezik, látszólag rögtönzött dalain hosszan dolgozott, mindig a tökéletességre törekedett.
A Cité de la Musique anyagának bevezetését egy óriásira nagyított fotó adja meg, amelyen a fiatal Brassens fürdőruhában látható izmos Tarzanként – a kiállítás kurátora, Joann Sfar rajzoló és filmrendező olyasfajta módon provokálja a látogatókat, mint a kiállítás hőse tette dalaival. A Zenevárosban kiállított fotók és ott az meghallgatható a dalok egész életútján végigkísérik az énekes költőt, de nem csupán kronologikus sorrendben: témák szerint is csoportosítják a hatalmas anyagot: a kabarék, a szerelem, a szexualitás, az anarchisták, az irodalom, stb.
A látogatók az INA francia audiovizuális archívum anyagából egy interjút is meghallgathatnak, amely 1979-ben hangzott el a France Culture rádióban az énekessel. A beszélgetést rövid részletekre szabdalták fel, a kiállítás termeiben pedig régi telefonokat helyeztek el a rendezők: amikor a látogató felemeli a kagylót, minden készüléken más részletet hallhat a szövegből. Emellett ismét megszólalnak Brassens leghíresebb kompozíciói, amelyek közül nem egy világszám lett: mint a Chanson pour l,Auvergnat (Sanzon a lenézett szegényekért), az Aupres de mon arbre (Az én fámnál), Le testament (A végrendelet), Supplique pour etre enterré a la plage de Sete (Könyörgés azért, hogy a sete-i tengerparton temessenek el), Les croquants (A szegények), La non-demande en mariage (Leány-nem-kérés), Les amoureux des bancs publics (Szerelmesek a köztéri padokon) stb.
Georges Brassens lemezei ma is igen népszerűek Franciaországban. Az énekesről korábban már több könyv jelent meg, a közeledő évfordulóra újak is születtek. A Zeneváros kiállításáról 336 oldalas katalógus készült, egy másik kötet a sanzonénekes illusztrált dalszövegeit tartalmazza és az üzletekbe került egy 636 oldalas új Brassens-életrajz is. Maxime Le Forestier énekes pedig újra lemezre vette a 30 éve eltávozott szerző-előadó valamennyi dalát.
Forrás: MTI
