Elhunyt Farley Granger, az ötvenes évek hollywoodi idolja, A kötél és az Idegenek a vonaton című Hitchcock-filmek sztárja.
A 85 esztendős színész vasárnap halt meg manhattani otthonában - közölték New York-i illetékesek.
Granger 16 esztendősen, egy nyugat-hollywoodi középiskola diákjaként határozta el, hogy színész lesz, és jelentkezett egy színtársulathoz. Így fedezték fel a mozimogul, Samuel Goldwyn tehetségekre vadászó ügynökei, és hamarosan szerződést kapott a stúdiótól. Első szerepét a The North Star című háborús filmben alakította 1943-ban.
"Egyike volt a mesebeli karriereknek. Sem tehetségem, sem képzettségem nem volt, és hirtelen odalódítottak Walter Hudson, Eric von Stronheim, Anne Baxter, Ann Harding és Walter Brennan közé" - mesélt egyszer pályafutása kezdeteiről.
Egy évtizeddel később, sikerei csúcsán azonban kisétált a hollywoodi álomvilágból, hogy végre valóban megtanulja a színészmesterséget.
Nyíltan beszélt sztárkarrierje titkairól: Goldwyn igyekezett minél nagyobb hűhót csapni színészei körül, ezért szokása szerint őt is reklámozta olyan filmtervekkel kapcsolatban, amelyek nem is léteztek, csak hogy hír legyen belőlük a rajongói magazinokban.
Grangert olyan filmcsillagokkal fotózták a cikkekhez, mint Debbie Reynolds, Ann Blyth és Jane Powell. Nem is csoda, hogy 1950-ben az ország legjobb partijának tartották az agglegények toplistáján. Ám ő élete végéig agglegény maradt.
Alfred Hitchcock rendezésében 1948-ban mutatták be A kötél, majd 1951-ben az Idegenek a vonaton című filmjét. Özönlöttek az ajánlatok, de cseppet sem volt elégedett a felkínált szerepekkel, így 1953-ban vette a kalapját, és New Yorkba ment tanulni.
"Felbontottam a szerződésemet Goldwynnál, amely még két évig hozzá kötött. Minden pénzem ráment. Segített, hogy nem éltem valami nagy lábon, és tartalékoltam a rosszabb napokra. Mert az a rossz nap elkövetkezett" - emlékezett Granger.
Mint felidézte: New Yorkban Stella Adlernél, Lee Starsbergnél és Stanford Meisnernél tanulta ki a színészmesterséget.
A tévé aranykora ismét nagy lehetőséget kínált számára: mivel igazi eleme a színház volt, sok kollégájával szemben nem tartott az élő adástól, és szívesen vállalt szerepet a drámákban és sorozatokban, ami egyúttal jó megélhetésnek is bizonyult.
Közben a filmezéssel sem hagyott fel, az amerikai produkciók mellett olasz filmekben is szerepelt, többek között Luchino Visconti Érzelem című drámájában, valamint Az ördög jobb és bal keze című spagettiwesternben.
Nagy szerelme élete végéig a színház maradt. A Broadwayn 1960-ban debütált a Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye nyomán született First Impressions című előadásban.
"Úgy érzem sokkal nyugodtabb vagyok, ha a közönséggel nézek szembe, mintha a kamera előtt állok. Érzem a felelősséget. A színházi közönség igazán felpörget, és ezt szeretem" - vallotta Granger.
Forrás: MTI
