A REM a belassult Around The Sun után 2008-ban a pörgős Accelerate-tel mutatott irányt az amerikai indie-színtérnek. Aki azt hitte, hogy most logikusan egy "halk" anyaggal áll elő, annak igaza is volt, meg nem is. Ugyanis a Collapse Into Now című, bámulatosan innovatív új lemezükön pörögnek is, meg nem is, hoztak zajos art-punkot, meg nem is.

A lemez 1/3-a dinamikus felvételekre (All The Best, Mine Smell Like Honey, Alligator, That Someone Is You) épül, a többi alapvetően lírai tétel.
Miután ezt alaposan megtárgyaltuk, nézzük a harminc éves zenekar tudta-e hozni a kötelező minőséget! Nos, felül is teljesítettek, mert valóban, a Collapse Into Now az Out Of Time óta a legjobb lemezük. 

Ezzel persze nem lehet mit kezdeni, mert egy másik iskola szerint az Automatic For The People a zenekar csúcsteljesítménye. A R.E.M-mel kapcsolatban egyébként a monográfusok között sincs konszenzus, vannak akik a korai lemezeiket (Murmur (1983), Reckoning (1984), Fables Of Reconstruction (1985), Lifes Rich Pageant (1986), Document (1987)) érdektelennek tartják, és csak a nagykiadós Greentől (1988) tartják számon a zenekart. 

Abban sincs egyezség, hogy a művészi tévedés-e a 2004-es Around The Sun, hiszen számos rajongó tartja a trió három legjobb lemeze között számon. Ebből is látszik, hogy a pop olyan, mint egy jól megszervezett mesterséges KISZ-es vitafórum a vietnámi háborúról. 

A korrekt, jól karbantartott zajokkal felturbózott Accelerate inkább olyan volt, mint amikor a klimaxos faterok még egyszer megmutatják, hogy tudják bőgetni a motort, ezért mindenkit érdekelt, hogy az új lemez a kamaszkoruk legszebb nyara utáni nosztalgiázás lesz, vagy mutatnak valami váratlant is. 

Nos, ha váratlan dolog nincs is a lemezen, azért az megállapítható, hogy a R.E.M. még mindig a kortárs popzene egyik legmeghatározóbb zenekara, a Collapse Into Now esemény, valószínűleg számos év végi összesítésen előkelő helyen végez majd. A puritán hangszerelésű, mégis atmoszférikus lemez egy pillanatra sem ül le, az új producer Jacknife Lee (U2, Crystal Castles) nem cifrázta túl a dolgot, a dalokat a pőre valóságukban akarta a hallgatók elé tárni. 

A fölösleges tupír helyett figyelemre méltó vendéglistát írtak össze, többek között Patti Smith, Eddie Vedder, Joel Gibb veteti észre magát. A komoly élvezeti értéket mutató, néhol a mandolinnal is bohóckodó Collapse Into Now tehát nem az összeomlásról, hanem a felépülésről szól.