Dörömböző Géza híres pécsi prímás végleg letette a vonót.
Mint elmondta, behívták a minap a pécsi színházba, hogy lépjen fel az egyik darabban, de amikor az egyszerű dallamot játszani kezdte volna, annyira megdobogott a szíve, hogy majdnem rosszul lett. Nem kísérletezik többé.Márciusban betöltötte a kilencvenedik életévét, a száztagú cigányzenekar és a város polgármestere köszöntötték, ami nagy megtiszteltetés volt, de ennyi elég. A két hegedű közül az egyiket eladta, a másikat pedig azért tartotta meg, mert kései házasságából született lánya, Lilla gyermeket vár, s Géza bácsi ennek az éppen „kopogtató” unokájának szánta.
Dörömböző Géza fiatalon, hét-évesen iratkozott be a pécsi zeneiskolába, s csak azért nem édesapjától tanult, mert a papa bőgős és cimbalmos volt. Tizennyolc évesen már önálló zenekara volt a Hungária kávéházban, járt sokfelé külföldön is, de leginkább itt szeretett muzsikálni, az egyetemmel szemben, a Sopianae-ban, a Dörömböző-tanszéken, az Olympiában, az Elefánt vendéglőben. Mit játszott a legtöbbször?
Nos, a kérések között az Akácos út vezeti a listát, második talán a „Hogyha nékem sok pénzem leszem”, a harmadik pedig „Az a szép, az a szép...” De játszott operetteket, komolyzenét, mikor mire volt szükség, vacsoránál szalonzenét, bálban mulatóst. Ő maga Dankó Pista szerzeményeit szereti, tőle is az „Eltörött a hegedűm” a legaktuálisabb manapság.
Forrás: bama.hu