Ha egy zenekar csuklóból hozza a funkos soft-rockot, akkor azt várnánk, hogy úgy minden második évben hozzánk dobnak egy lemezt. Nos, a Maroon 5 közel tízéves fennállása alatt mindössze három sorlemezt hozott össze...
Soul-os funky-pop, rádióbarát rockkal, jó fazonokkal – ennyi. Nem nagy vállalás, de zeneileg a maga nemében kifogástalanul megoldott produkció. A lemez második felében, a 8. dalnál, a How-nál ül le, de aztán a Get Back In My Life című slágerrel visszahozzák a showt, aztán menthetetlenül elfáradnak. Persze, nem kellett volna 13 dalt rápakolni a Hands All Overre.
Mégis: meggyőző teljesítmény nyolc potenciális slágerrel előállni. A soul-funky-popban az a jó, hogy senki nem vár tőled kreatív megnyilvánulást, elég, ha hozod a műfaji sztenderd hangszereléseket, a Stevie Wonder-idézeteket, Jamiroquai-témákat, és macsós INXS-es gitárriffekket. Ja, és nem árt, ha megbolondítod az egészet némi retró-elekrtós búgással.
A Maroon 5 mégsem vörös posztó, tisztességes iparos munka, az R&B-s és hiphopos manírok vagányak, alapvetően nem zavarja senkinek a vadászterepét.
A Misery a lemez topslágere – ez egyértelmű, a hozzárendelt klip a nyolcvanas évek végi George Michael és INXS-világot hozza, Adam Levine énekes eljutott a Grease-es, bőrdzsekis vagányig, erős George Michael-féle denim démon imázzsal, miközben a 2002-ben még a keményített inget favorizálta a V-nyakú pulcsival, amitől leginkább egy fiatal párizsi építészfiúra emlékeztetett.
Hallhatunk néhány Michael Jackson hommage-t is, ami azért zavarba hozhatja azokat, akik még mindig reménykedtek abban, hogy a Maroon 5 egy elegáns és cool indie-pop felé kacsingató bandává válik. A Hands All Over mainstream-pop a javából, és ugyan nem übereli a 2002-es Songs About Jane frissességét, azért eldurran néhány tesztoszteron lufi.
Maroon 5
Hands All Over
Universal
44 perc 13 szám
Hands All Over
Universal
44 perc 13 szám
