Két éve feloszlott a brit-pop gigásza, az Oasis, de rájuk is igaz a rock and roll nagy igazsága: a zenekarok osztódással szaporodnak. Itt van Liam Galagher új zenekara, a Beady Eye, amely pont olyan, mint a neve: üvegszem. Látni nem látsz vele, de olyan, mintha...
Feltűnő, hogy bár dinamikus dalokkal teli gyűjteményről van szó, milyen intenzív a zongora jelenléte. Nincsenek töltelékdalok a lemezen, de kimagaslóak sem. Egyenletesen jól teljesít a csapat, karcos beat ez a javából, a nagy sláger, a Bring The Ligh olyan, ahogy a Primal Scream játszotta 1994-ben a Stones-ot – kb. ilyen kijelentéseket tehetünk a lemez dalairól.
A For Anyone olyan durván kései Beatles-nyúlás, hogy McCartney biztos azt hiszi, hogy ezt ő írta, csak a Wings-nek túl bitliszes lehetett. A húzós Oasis-vonalat a Standing The Edge Of The Noise hozza, de persze ez is egy frankó nyúlás, Led Zep is van benne, és minden, ami esszenciális volt a 60-as évek végén. Valami újat vártál volna?
Nos, mikor Morrissey kivált a Smithsből, nem fogott radikálisan újba, de Brian Ferry is kb. azt hozza, amit a Roxy Musicban megszokhattunk tőle. A Beady Eye retró-rock banda, kreativitást nem kell számon kérni rajta, viszont ha elfogadod, hogy Liam nem akar mást, mint régi démonaival társalogni, akkor szerethető a cucc.
Ott van például a frankó The Beat Goes On – kifogástalan rádióbarát sláger, szintén McCartney-nyúlás, de mégis van benne dög és derű. Liam Galagher nem árul zsákbamacskát – a Beatles és Stones című dalban nevén nevezi a két nagy elődöt. Nem revelatív, mégis kellemes csalódás a lemez. Meghaltak a királyok, de itt van helyettük egy helytartó, akinek üvegszeme van, de a hallása attól még OK.
Beady Eye
Different Gear, Still Speeding
Sony
52 perc 13 szám
Different Gear, Still Speeding
Sony
52 perc 13 szám
