1936 Európájában, amikor Adolf Hitler még nem támadta meg Lengyelországot, viszont Spanyolországban már polgárháború dúlt, egyetlen olyan útikönyv létezett, amely a turistáknak valami mást is kínált a műemlékek végtelen során túl.
Az On the Continent (Az európai földrészen) című kötet szerzője Eugene Fodor volt: a magyar származású antifasiszta fiatalember hat nyelven beszélt, a Sorbonne-on tanult, egy ideig tolmács is volt egy francia hajózási társaságnál.
Amikor kitört a II. világháború, a kezdő könyvkiadó vezetőjének pályája behatolt egy homályosabb zónába is, ugyanis foglalkozásainak listájára felvette a kémkedést is: először az amerikaiak lélektani hadviselésébe kapcsolódott be, majd vállalkozását a Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA egyik fedőszerveként is működtette abban az időszakban, amikor hozzá kezdtek az akkori hírszerzési szervezet, a Stratégiai Szolgálatok Irodája (OSS) átalakításához.
Ma a Fodor's Travel a Random House sorozata: a kiadó áprilisban azzal emlékezik meg alapítójáról, hogy a Fodors.com portálon digitális e-könyvként újra megjelenteti az 1936-os útikönyvet, igaz, új címen, amely akár egy James Bond filmé is lehetne: A kém, aki szeretett utazni.
Az AP amerikai hírügynökség összeállítása szerint Fodor kémtevékenysége évekig titok maradt azután is, hogy Európáról írt 1200 oldalas útikönyve hozzájárult a műfaj átalakításához. A terjedelmes kötetben a látnivalók gyakran terjengős leírását felváltották az emberekről és a kultúráról szóló, nem egyszer csípős hangú beszámolók, amelyeket a szállodákról, szálláshelyekről, a gasztronómiai nevezetességekről és a szórakozási lehetőségekről adott bőséges tájékoztatás tett teljessé. A Fodor előtt az útikönyvek főleg a tudósok és a kiváltságosok eligazítására szolgáltak, a kezdeményezését kiteljesítő Lonely Planet és a Frommer's, illetve társaik csak később léptek be a versenybe.
A kiadó első rangú szerzőket mozgósított az először Nagy-Britanniában kiadott könyvben szereplő 26 országról szóló részek megírására. Ezek a kalauzok helyszíni tapasztalatokat gyűjtöttek csokorba minden elképzelhető témáról – kezdve azzal, hogy mennyi borravalót szokás adni –, és arra ösztönözték az utazókat, hogy vegyüljenek el a helybéliek között. Fodor maga ellenőrizte a leírások minden szavát, a Bulgáriáról és a Monte Carlóról szóló fejezeteket ő maga írta.
1937-ben az amerikai közönség számára új kiadást készített, amelybe már bevette az első publikáció után történt változásokat is. Az 1938-ban megjelent harmadik kiadás már a The New York Times bestseller-listájára is felkerült.
Amikor ugyanebben az évben Hitler megszállta Csehszlovákia északi részét, Fodor, aki maga is ott született, táviratban jelentette be londoni lapjának, hogy többé nem tér vissza Európába, vagy ha igen, akkor egyenruhában. (Az úgynevezett müncheni paktumban az akkori brit és francia vezetők Hitler zsarolásának engedve sorsára hagyták Csehszlovákiát, ez az árulás háborította fel az útikönyvírót).
Ígéretét beváltotta: 1942-ben jelentkezett az amerikai hadseregbe, és hamarosan felvette az amerikai állampolgárságot. A tehetséges szerzőre az amerikai hírszerzés, a mai CIA elődje figyelt fel nyelvtudása okán: Fodor részt vett a hadifoglyok kihallgatásában, és a szövetségesek olaszországi hadjárata során ledobott röpcédulák szövegezésében. Algírból sugárzott rádiós propagandaadásokban is közreműködött, és ő dolgozta ki az úgynevezett Eisenhower-passzus rendszert, ami azt jelentette, hogy a szövetségesekhez átálló náci katonák jó bánásmódban részesültek.
A háború után Fodor egy évet Prágában töltött, ott találkozott Vlastaval, akit feleségül vett. Később Litchfield városban (Connecticut állam) telepedtek le.
A The New York Times 1974-ben tárta fel Fodor kémmúltját. Akkorra már több tucat Fodor-féle útikönyv jelent meg, a tengeren átkelő amerikai turisták kedvelték az idegenforgalmi kalauzt. A Richard Nixon elnök bukására vezető Watergate-botrány egyik szereplője, E. Howard Hunt volt az, aki szenátusi meghallgatásain felfedte Fodor titkos CIA-tevékenységét.
Hunt szerint Fodor a hírszerzés számára dolgozott abban az időben, amikor az OSS átalakult, és létrejött CIA. Az útikönyvíró még vagy másfél évtizedig vett részt ebben a tevékenységben, amelyet egészen 1974-ig titokban tartott, nehogy veszélybe kerüljenek cseh születésű feleségének rokonai. Amikor azonban megjelent a múltját feltáró újságcikk, elismerte titkos munkáját - többek között azt is, hogy sok útikönyv megírására olyan szerzőket kért fel, akik a háború idején kollégái voltak a hírszerzésben.
"Ám arra kértem őket (a CIA illetékeseit), hogy igazi írókat, ne mérnököket vagy más efféléket küldjenek. Azt akartam, hogy valóban írjanak, és így is történt" - mesélte Fodor a lapnak 1975 júniusában.
Az útikönyveket forradalmasító kém 1991-ben, 85 éves korában halt meg agydaganat következtében. Cégétől már 1978-ban megvált, miután úgy felizgatta magát a kiadó egyik átszervezése miatt, hogy szívrohamot kapott. A Random House 1986-ben megvásárolta a Fodor nevét viselő céget, ekkor egy kisebb megbízatással visszatért a kiadóhoz.
Jim Jarrell, a Fodor's Travel sorozat mai szerkesztője olyan emberként jellemezte a cégalapítót, akit "erős kíváncsiság hajtott, és aki szeretett utazni". "Az utazást a nemzetközi diplomácia egyik formájának tekintette. Nagy híve volt a turizmusnak, mert meg volt győződve arról, hogy ha a különböző kultúrákhoz tartozó emberek megismerik egymást, rendkívül nehéz lesz háborút kirobbantani" - fűzte hozzá.
A Fodor's sorozatból eddig 300 kötet jelent meg, webhelyét havonta csaknem kétmillió látogató keresi fel, s ma már iPhone és e-könyv változatai is népszerűek.
Forrás: MTI
