Miként lehet kigyógyulni abból, hogy nem lehetünk többé azok, akik voltunk - így foglalta össze irodalmi munkásságának lényegét Jean Rouaud, a csütörtökön kezdődő XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál francia díszvendége az MTI-nek; az író A becsület mezején című 1990-ben megjelent első regénye magyar kiadása kapcsán először tesz látogatást Magyarországon.
Az önéletrajzi ihletésű mű lapjain az egykori kisfiúban felszakadó emlékek nyomán időrendben visszafelé bontakozik ki egy breton család története, egészen az első világháború időszakáig. A becsület mezején után Rouaud további négy regényt szentelt családja történetének, és későbbi műveinek is egyik fő ihletője a gyerekkor és azok helyszíne, Bretagne.
Rouaud regényeit mintegy harminc nyelvre fordították le és A becsület mezején saját átdolgozásában képregény formájában is megjelent. Magyarul most először olvasható Lőrinszky Ildikó fordításában, a L'Harmattan kiadó gondozásában.
Az író még Párizsban az MTI-nek elmondta: úgy érzi, a kelet-európai országok kiadói most próbálják behozni lemaradásukat a francia kortárs irodalom terén. Első regénye tavaly jelent meg bolgárul, előtte pedig csehül.
Arra a kérdésre, hogy hazájában elismert íróként mit jelent elsőkönyvesként bemutatkozni külföldön, Rouaud elmondta: a meghívások során eddig azt tapasztalta, könyvének ma is hasonló érzelmi ereje van, mint franciaországi megjelenésekor.
"A vidéki társadalom és lakóinak eltűnésében van valami egyetemes, amely magában foglalja Európa és a két világháború történetét is" - fogalmazott.
Az író eredetileg nem családja, hanem a vidéki Franciaország pusztulásának történetét szerette volna megírni, azon belül is a két világháborúnak a kollektív emlékezetben betöltött jelentőségére kívánta felhívni a figyelmet. Az első világháború emlékét a második egy ideig kitörölte, de az emberek tudatában mindig is ott élt, és tragikus hangnemet kölcsönzött a huszadik századnak - vélekedett a francia regényíró.
Meglátása szerint a két világháború tragédiája egyben Franciaország halálát is jelentette, amely addig magát nagyhatalomnak tekintette. A francia társadalomnak azonban szerinte nemcsak a háborúk emlékén kell túltennie magát, hanem új utat is kell találnia, és el kell fogadnia, hogy már nem az a hatalom, amelyik meghatározza a világ folyását.
Ez a pozícióvesztés Rouaud szerint kifejezetten érvényes az irodalomra, amelynek újra kell magát fogalmaznia, és íróként alapvetően ez a folyamat érdekli. Véleménye szerint ennek az újragondolásnak a szükségessége elmondható valamennyi európai országról, amely együttműködött a náci Németországgal, és ezzel felelősség terheli a holokauszt miatt. Franciaországban ez a társadalmi párbeszéd több mint negyven évvel a második világháború után kezdődött meg a Vichy-kormány bűneinek feltárásával, majd Claude Lanzmann 1985-ben bemutatott, kilenc és fél órás Soa című dokumentumfilmjével.
Kései írói indulását (38 éves volt első regénye megjelenésekor) is ezzel a társadalmi megújulási folyamattal magyarázza Rouaud: a nemzeti összeomlás megfelelője a hetvenes években az irodalomban a "regény halála" volt, amelyet akkoriban kispolgári, reakciós, elavult műfajnak tekintettek Franciaországban, ezért ő maga is tíz éven át inkább történet nélküli szövegekkel kísérletezett, mielőtt elkezdte írni első regényét.
Jean Rouaud szerint a műfaj nagy európai visszatérését a kelet-európai íróknak köszönheti.
"Milan Kundera értette meg Franciaországgal, hogy a regény valójában az ellenállás fegyvere" - hangsúlyozta Rouaud, aki egyrészt az ötvenes években indult Új Regény (Nouveau Roman) irodalmi modernitását tekintette irányadónak, másrészt a dekonstrukció korszaka után egy újfajta költői és játékos nyelv megalkotását is fontosnak tartotta. Meggyőződése, hogy az irodalom egyfajta örökség: az írónak egy adott pillanatban meg kell értenie, hogy előtte mi történt és mi a saját korának problematikája. Ez az a fajta gondolkodás áll első regényének a hátterében.
Rouaud jelenleg egy hosszabb regénysorozaton dolgozik, amelynek Comment gagner sa vie honnetement (Hogyan lehet tisztességesen megélni) címmel az év elején jelent meg első kötete. Ebben a globalizáció által újjászerveződő társadalomban felvetődő poétikai problémára keresi a választ, hogy a történelem súlya nélkül miként létezhet önálló francia nyelvű irodalom, amely már nem egy nemzet vagy ország kifejeződése, hanem kizárólag irodalmi szempontok alapján vizsgálható.
Forrás: MTI
