A kiállításon találkozhatunk a váci Fehérek templomában megtalált múmiákkal. Megismerhetjük a személyes, különös, olykor misztikus történetüket.
MIRŐL MESÉL A MÚMIA?A halál elrabolhatja a testből az életet, de nem jelenti feltétlenül magának a testnek a megsemmisülését is.
A múmia olyan holttest, amely emberi beavatkozás vagy különleges környezeti tényezők hatására nem indult oszlásnak, így nemcsak a csontok és a fogak őrződnek meg, hanem a bőr, az izmok, a haj, a körmök, sőt az arcvonások is fennmaradhatnak.
Nemcsak egyiptomi múmiák léteznek. Magyarországon is keletkeztek múmiák, melyek ma az ismeretek valóságos kincsestárai.
A múmiáknak saját, személyes történetük van. Időutazók. A tudományos vizsgálatoknak köszönhetően sorsuk és koruk megelevenedik előttünk. Milyenek voltak életükben? Hogyan táplálkoztak? Milyen betegségekben szenvedtek, és hogyan haltak meg? Ezekre és még számos hasonló kérdésre ad választ a tudományos megközelítésű, mégis misztikus kiállítás.
HOGYAN MUMIFIKÁLÓDTAK A KRIPTÁBA TEMETETT HALOTTAK?
A váci Fehérek templomának kriptájába temetettek természetes úton, minden emberi beavatkozás nélkül konzerválódtak. A természetes mumifikálódást a kripta egyedülálló mikroklímája és a temetkezés módja tette lehetővé. Az átlaghőmérséklet a külső hőmérséklettől függetlenül 8–11 Celsius fok között ingadozott. A mumifikálódás szempontjából nagyon fontos volt a gyenge, de állandó légmozgás az altemplomot a külvilággal összekötő keskeny szellőzőkürtőn keresztül.
Az elhunytak a természetes bomlás helyett lassan kiszáradtak, a faforgáccsal bélelt fenyőfa koporsó felfogta testnedveiket. A fenyő terpenoid tartalma megakadályozta a gombák és baktériumok szaporodását.
A VÁCI KRIPTA REJTÉLYE
A leletegyüttes felfedezése egy szerencsés véletlennek köszönhető. 1994-ben, a Fehérek templomának felújítása során egy rég elfeledett kriptára bukkantak, amely zsúfolásig tele volt gazdagon díszített koporsókkal. A csaknem kétszáz éve bolygatatlan koporsókban 265, halotti ruhába öltöztetett egyén feküdt.
A kriptát 1729–1731 között építették, amely közel másfél évszázadon keresztül szolgált temetkezési helyként. A lejáratot 1838-ban befalazták, majd lassanként a kripta létezése is homályba veszett.
A nem mindennapi leletegyüttes feltárását a váci Tragor Ignác Múzeum munkatársai, igazságügyi antropológus segítségével végezték. A halotti rítus tárgyait a Tragor Ignác Múzeum őrzi, az emberi maradványok a Váci Püspökség nemes hozzájárulásával a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerültek.
A MÚMIÁK AZ ISMERETEK KINCSESHÁZAI
A váci leletegyüttes tudományos vizsgálata antropológus, néprajzos, radiológus, patológus, bőrgyógyász, mikrobiológus szakemberek közreműködésével, a kegyeleti szempontok messzemenő figyelembevételével történt.
A nemzetközi együttműködésben zajló kutatások segítségével makroszkópos, radiológiai, szövettani, szájpatológiai és DNS-vizsgálatokra is sor került. A DNS-vizsgálat segítségével több személy maradványaiból sikerült a tüdőbaj kórokozóját kimutatni. Az eredmények lehetővé tették a tuberkulózis magyarországi elterjedésének kutatását is.
MEDDIG ÉLTEK?
Az teszi igazán különlegessé a váci leletegyüttest, hogy a rendelkezésre álló halotti anyakönyvekből és a koporsók felirataiból ismert az egyének neve, neme, életkora, esetleg haláloka. Adatok vannak a családi kapcsolatokra is.
A betemetettek közül 71 férfi és 77 nő életkora ismert, a legfiatalabbak újszülöttek, a legidősebb egyén pedig 95 esztendős korában hunyt el.
A kiállításon találkozhatunk a váci Fehérek templomában megtalált múmiákkal. Megismerhetjük a személyes, különös, olykor misztikus történetüket.
A kiállításon 14 múmia, köztük Simon Antal néhai paptanár egyéni története tárul fel előttünk.
SIMON ANTAL (1772–1808), élt 36 évet.
„Főtisztelendő Simon Antal, a Pánkotai Boldogságos Szűz Mária apátja, valamint a Siketnémák Intézetének igazgatója és tanára. Elhunyt 1808. augusztus 30-án, életének 36. esztendejében.” (Simon Antal koporsófelirata)
Simon Antal 1802-ben lett a váci Siketek Intézetének első igazgatója és tanára. Hamarosan megírta úttörő jelentőségű művét, az „Igaz Mester” című fonetikai tankönyvet. Egyedülálló módszerével, az írva-olvastatás technikájával siketnéma gyerekeket tanított meg írni és olvasni.
Nagy ívű pályája hatesztendei munka után korai halálával megszakadt. 1808. augusztus 30-án, 36 éves korában hunyt el Vácott. Furcsa módon még ugyanaznap el is temették a Fehérek templomának kriptájába.
A halotti anyakönyv bejegyzése szerint vérhányás közepette halt meg. A test vizsgálata során sem sérülésre, sem betegségre utaló elváltozást nem találtak, amely összefüggésbe hozható lenne halálával. A gyors temetés magyarázata talán az, hogy az augusztus végi nagy meleg miatt a halottat rövid időn belül el kellett temetni, hogy elkerüljék a holttest bomlását.
Nyitvatartás>>
Forrás: Greenfo
