A magyar származású álművészről szóló, eredetileg Minneapolisban kiállított anyagot hoznak a novemberi művészeti vásárra.
régi fénymásolók
A főleg Picasso, Modigliani és Matisse műveire specializálódott hamisítóról számos életrajz és dokumentumfilm készült, ezek azonban jórészt azokra a hamis adatokra épültek, amelyeket saját maga terjesztett múltjáról. 1976-ban már folyt a vizsgálat ellene, amikor véget vetett életének: nagy mennyiségű altatóval mérgezte meg magát. Az "álművész" után valóságos archívum maradt az utókorra, benne különböző iratokkal és dokumentumokkal, amelyek lassan feltárják titkaikat a ma Minneapolis elővárosában élő Mark Forgynak.
Forgy a hamisító mindenese - sofőrje, titkára, kertésze és lakótársa - volt Ibiza szigetén az 1970-es években. Ő örökölte a számos dobozból álló archívumot, amelyet jelenleg Colette Loll Marvin párizsi művészettörténésszel együtt igyekszik feldolgozni. Interjúkat készítenek és hivatalos iratokat vizsgálnak át, hogy közös webhelyüket aktualizálni tudják, és hogy dokumentumkiállítást rendezzenek. A portál és a kiállítás címe ugyanaz: Elmyr de Hory. A megtévesztés művésze és tudósa.
"Nyomon vagyok már, és addig nem nyugszom, amíg ki nem derítem, ki is volt valójában ez az ember" - mondta Colette Loll Marvin a The New York Timesnak adott telefoninterjúban.
A kutatónő és Forgy nemrég Nyugat-Franciaországban járt, és megszerzett egy tucat de Hory-festményt, amelyek egy vidéki ház padlásáról kerültek elő. Budapesten is voltak: 1906-os anyakönyvi bejegyzéseket találtak egy bizonyos Hoffmann Adolf és Irén fiáról, akit Hoffmann Elemér Albertnek hívtak.
A hamisító azt állította, hogy apja római katolikus volt és diplomata, de a budapesti anyakönyvben Adolf, az apa zsidó kereskedőként szerepel.
Senki sem tudja, hogy Elemér mikor változtatta nevét az előkelőbb hangzású Elmyrre, vagy hogy miként finanszírozta müncheni és párizsi művészeti stúdiumait még azelőtt, hogy 1947-ben New Yorkba költözött. Azt is állította, hogy minden rokonát megölték a nácik, ám Forgy szerint főnökét Ibizában felkereste egy Hont nevű férfi, akiről később kiderült, hogy a hamisító testvére.
A mindenes tudott arról, hogy főnöke remekművek másolásával foglalkozik, de nem törődött azzal, mire alapozódik ibizai életük, amelynek során olyan hírességek társaságában forogtak, mint Marlene Dietrich vagy Ursula Andress. Az amerikai lapnak nyilatkozva Forgy emlékeztetett arra, hogy Orson Welles 1974-ben már F for Fake (H mint hamisítás) címmel dokumentumfilmet készített Elmyr de Horyról. Clifford Irving a maga részéről a következő címet adta róla szóló könyvének: Hamisítás! Korunk legnagyobb művészeti hamisítója, Elmyr de Hory.
Főnökének öngyilkossága után Forgy visszatért Minnesota szövetségi államba, és kerülte a nyilvánosságot. "Éjjeli őrként és építő-karbantartóként dolgoztam" - idézte fel. Ugyanakkor gondosan őrizte az archívumban található papírokat és festményeket. "Mindenfelé kirakosgattam őket, a házam falai a firenzei Pitti-palotára emlékeztetnek" - magyarázta.
Felesége, Alice Doll az utóbbi években rávette férjét, hogy vizsgálja át az iratok között talált hamisított magyar útleveleket és svájci letartóztatási jegyzőkönyveket. Colette Loll Marvin a maga részéről New Yorkban kezdett érdeklődni de Hory iránt. A párizsi művészettörténész ugyanis részt vett egy kiállítás előkészítésében: egy amerikai múzeumában lopott és hamisított műveket mutattak be. Ott pillantott meg egy képet, amely Modigliani stílusában, ám de Hory ecsetvonásaival ábrázolt egy gondolataiba merült barna hajú nőt. Ennek hatására kezdett foglalkozni az "alkotó" személyiségével, ami elvezette Forgyhoz.
A páros most szponzorokat keres egy új dokumentumfilmhez és a tervezett budapesti kiállításhoz. Azt is tervezik, hogy felkeresik Elmyr de Hory Németországban élő rokonát, aki már több mint 90 éves. A hamisító műveit laboratóriumokban kívánják elemeztetni. "Rögzíteni szeretnénk munkáinak nyomát" - húzta alá a művészettörténész.
Azt már kiderítették, hogy a hamisító régi könyvekből tépett ki üres lapokat vázlataihoz, és az ócskapiacon vásárolt képeket, hogy aztán felújítsa a régi vásznakat. Ma már de Hory hamisításait önmagukért is gyűjtik. Tavaly ősszel egy árverésen, amelyet az angliai Bonham városában rendeztek, valaki több mint 700 dollárt - mintegy 140 ezer forintot - fizetett egy tengeri tájképért, amelyen vitorlások láthatók.
A mű alkotója Raoul Dufy francia festő aláírását hamisította a kép alá, a mű hátlapján viszont az Elmyr név látható.
Forrás: MTI
