9 órától kezdődően a mai nap háromszor játszik együtt a kicsikkel az Égvilág Együttes. A medve nem játék, hogy a mesék világában maradjunk, mese is meg nem is, koncert is meg nem is, előadás is meg nem nem is. Inkább fergeteges együttjátszása a gyerekeknek a mesével, dallal, hangszerekkel, gyerekjátékokkal, és nem utolsó sorban hegyeink, erdeink királyával a Medvével, akinek elfogására, megszelídítésére, és a vele való közös táncra indulnak útra az előadás résztvevői, legyenek akár kicsik akár nagyok. A medve köré épül a játék, és akár bármelyik mesében elindulnak hegyen, völgyön, hídon, mocsáron, sziklán keresztül, hogy „síppal, dobbal, nádi hegedűvel”, azaz dallal, zenével csalogassák magukhoz az erdő félelmetes királyát. És végül együtt járják a mókás medvetáncot.

Ugyanebben az időpontban kezdődött a Váradi József Általános Iskola dísztermében az immár ötödik kiadását megélt Gyermekszínjátszó Találkozó, melyet első ízben Országos jelzővel illethetünk. Mintegy 20 csapat, 270 diák mutatta be produkcióit, játszott együtt és egymásnak a késő délutánig tartó rendezvényen. A találkozónak otthont adó Váradi József Általános Iskola hat előadással mutatkozott be, valamint érkeztek Vajdahunyadról, Zsibóról, Brassóból, Tatrangból, Csíkszeredából, Csíkszentmártonból, Kézdivásárhelyről, Torjáról valamint Kökösből gyerekcsapatok.

Délután 5 órakor a Krisztus Király Templomban a budapesti A Zene Mindenkié Egyesület és a sepsiszentgyörgyi fogyatékkal élő fiatalok együttzenélésükkel vallják a Kodályi gondolatot: "A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Ki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be." Első ízben Carlf Orff alkalmazta a zeneterápiát fogyatékkal élő gyerekek fejlesztésére, majd Heinrich Ullrich gyógypedagógus fejletszette ki a színeskotta módszert, melynek segítségével a fogyatékkal élő gyerekek is megtanulhatnak dallamhagszereken zenélni. A főleg ritmikus hangszereken megszólaló klasszikus illetve népzene, Mozart, Bach menüettek, Bartók dalok, Beethoven örömódája tökéletesen idézi a koncert címeként megjelölt parafóniát, mely ebben az esetben nem a középkori éneklési stílust jelöl, hanem egy szójáték, melyben a para „egy kicsit más”-t jelent a fónia pedig a harmóniára utal. "A zene gyógyító ereje képes kitárni az értelmi fogyatékos gyermekek lelkének kapuit. (…)A zene minden lelket megszólít!" (Gisela Peter). Egyszóval “egy kicsit más harmóniát”, azaz parafóniát lop hallgató és játszó szívébe egyaránt.

Délután 6 óra:
Négy különböző esemény kezdődik ugyanabban az időpontban, Gajai Ágnes Hej páva, hej páva című balladaestje a Tamási Áron Színház Kamaratermében, az M-Studio Othello és hőn szeretett Desdemonája mozgásszínházi előadás bemutatója a Lajtha László Stúdióteremben, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Pinokkió című mesemusicalje a színház nagytermében valamint a Bod Péter Megyei Könyvtárban Világjáró családtörténetek címmel közönségtalálkozó Vámos Miklós íróval.

Ha már a napom úgy indult, hogy gyerek és játék vagy talán gyerekjáték, gyerekek által előadott koncert, melynek címe szójátékra utal, Gyermekszínjátszó Találkozó határozták meg, szinte természetesenek tűnt számomra, hogy a Pinokkió mesemusicalre esik választásom.

“Egy darab fa, megmagyarázhatatlan módon tudatot fejleszt ki, reményt és félelmet, örömöt és fájdalmat kezd tapasztalni, gondolatai és elképzelései születnek, érzelmeket produkál, és végül a sok tapasztalás által emberré formálódik.” – vallja az előadás rendezője aki Nagy Imola dramaturggal együtt szövegkönyvírója is a darabnak. Általában ha Pinokkió történetére gondolunk, főleg ha színpadra állítás szempontjából nézzük, a történet nyilvánvaló didaktikusságának elkerülése a legfőbb probléma. A marosvásáhelyi Tompa Miklós Társulat alkotói ezt a szöveg korszerűsítésével, a zenével, tánccal, a musical sajátos hagulatiságával szeretnék elkerülni. Az előadás fergeteges, pergő történeteken, interaktív játékokon keresztül vezeti végig a nézőt Pinokkió úgymond „identitáskeresésén” fabábuból igazi kisgyerekké válásán. Talán leggyönyörűbb ötlete az előadás rendezőjének, hogy az igazi gyerekké váló fabábú szerepét a szinte két méter magas Korpos Andrásra osztotta, aki méreteiben mindenki fölé emelkedve is ugyanazokkal a kétségekkel, kísértésekkel kell megküzdenie, ugyanazokat a harcokat kell megvívnia, mint bármelyikünknek, és végül felnőjön önmagához. Az előadáson kicsiket és nagyokat Pinokkió lelkiismereteként „funkcionáló” Tücsök (Meszesi Oszkár) vezeti végig hol implikálódva a történetbe, hol játékmester szerepét felvéve, és jutattja el Pinokkiót és neki drukkoló kis nézőit egyaránt a csoda megszületésének, a fabábu emberré lenyegülésének pillanatáig.