Egy régi szállóige járja tűzoltó körökben, miszerint a szakma 150 éve feltartóztathatatlanul halad előre.

Az eredeti tűzoltósisakot – amit tűzoltó sapkának hívtak akkor – Jacobus Turk tervezte a new yorki tűzoltóknak 1731-ben, hogy megkülönböztethetőek legyenek versenytársaiktól (akkor a tűzoltóság privát üzlet volt).




A sas alakú díszítést – mindenféle különösebb indok nélkül – 1825-ben adták hozzá a sisakhoz. Egy 1930-as New Yorker cikk rámutatott arra, hogy a sas „kilóg, beakad a telefonkábelekbe és állandóan behorpad… Emiatt már többször felmerült az, hogy a sas-mentes sisak sokkal biztonságosabb és olcsóbb lenne, de a tűzoltók erről hallani sem akarnak.” A sas a mai napig szerves része az amerikai tűzoltósisakoknak.


Ezzel szemben a fejfedő színe komoly jelentést hordoz. A fekete a tűzoltó „közlegények” sisakja, a sárga vagy piros az akciót vezető tiszté, a fehér pedig a parancsnoké. Előfordul olyan is, hogy az összes sisak fekete, ekkor a rajtuk lévő jelvények színe jelöli a rangot. Van még a világoskék, melyet az Alkohol- és Dohánytermékek, illetve Lőfegyverek Forgalmával Foglalkozó szövetségi rendőri szerv munkatársai viselik.



Jelenleg háromféle sisakot használnak az Egyesült Államokban. A „bőrfej” az, aminek hangzik: egy majdnem teljes egészében bőrből készült sisak. A bőr hőállósága egyébként vetekszik a legtöbb modern kompozit anyagéval. A széles karima arra szolgál, hogy a lecsöpögő víz ne a tűzoltó arcára folyjon. A „bőrfejeket” leginkább az egyszerű tűzeseteknél használják.

A második az úgynevezett szerkezeti sisak - amely sokkal áramvonalasabb, mint a bőrfej – termoplasztikból és egyéb kompozitokból készül. Ezt omladozó épületekben, illetve az ezekből történő mentési munkálatoknál használják. Gyakran előfordul, hogy az arcvédő plexi helyett védőszemüveget viselnek hozzá.




Az utolsó variáció az úgynevezett „európai stílusú” sisak, úgy néz ki, mintha egy bukósisak és a birodalmi rohamosztagosok fejfedőjének szerelemgyereke lenne. A tervezés sokkal praktikusabbá és kényelmesebbé tette ezt a sisakot, de ahogy azt egy amerikai tűzoltó megfogalmazta: „Négy államban dolgoztam már, de ezalatt a hét év alatt összesen két ilyen sisakkal találkoztam. Még viselőik is tartanak attól, hogy kicsúfolják őket az „új divat” miatt.”

A sisakok egyébként nem csak a nyilvánvaló védelmi funkciójuk miatt hasznosak. Ha egy tűzoltó bennragad egy égő épületben, sisakját a legközelebbi ablakon kihajítva jelezhet társainak, hogy bajba került.

A katonai hagyományokhoz hasonlóan a tűzoltók is szívesen dekorálják fejfedőiket személyes üzenetekkel, illetve matricákkal. A sisak nem csak egy egyszerű munkaeszköz, hanem egyfajta talizmán, benne a tűzoltó lelkének egy kis darabkájával.

A sisakok újratervezése egy életre szóló kihívás az ipari tervezőknek, mivel ez nemcsak egy termék, hanem az amerikai kultúrában mélyen gyökerező szimbólum is.

Forrás: Core77