Ugron Zsolnát az Úrilányok Erdélyben című posztmodern lányregénye tette népszerűvé az olvasók körében. A Szent György Napok keretén belül is bemutatta könyvét, mely kiadvány Magyarországon és Erdélyben egyaránt sikertörténet. Hogy valóban milyen indíttatásból született a regény, illetve hogyan lett szakácskönyvből szépírás, a szerző maga mondta el a közönségtalálkozó után készített beszélgetéskor.

Elhangzott a könyvbemutatón, hogy Ön eredetileg szakácskönyvet írt. Hogyan lett ebből irodalom?

Igazából soha nem akartam regényt írni. Szakácskönyvet szerkesztettem, amit aztán kiegészítettem azokkal a dőltbetűs történetekkel, amik így belekerültek a könyvbe. Egész egyszerűen valaki azt mondta, hogy ha írok belőle egy regényt, akkor azt kiadja. Ilyen azért nem minden nap történik az emberrel... úgyhogy leültem, és írtam a receptek köré egy regényt. Végül persze nem az adta ki, aki azelőtt megígérte. 

Ez volt az egyedüli oka annak, hogy megszületett a regény?

Igen.


Van a történetnek üzenete?

Nem volt szándékomban tanítani vele, vagy üzenetet átadni. A könyv tulajdonképpen egy útkeresés, amin szerintem sokan átesünk. Abban bízom, hogy ez a regényből kiderül. A történet nem személyes vallomás, inkább egy fiktív útkeresés. Emellett azonban vannak nagyon általános vetületei is.

Ön szerint mi tette ekkora sikerré a könyvet?

Én nem sikeres, hanem jó könyvet akartam írni. Hogy ez sikerült-e, az nyilván egyéni ízlés kérdése. Sikeres lett. Az én megfejtésem erre, hogy ez egy szép mese. Gazdasági válságban, nehéz időkben az embereknek talán jól esik elbújni a mesék mögé, kiszakadni a valóságból és elolvasni egy lányregényt.

Hogy receptes könyvből lehet-e valódi regény, nyitott kérdés maradt... Az irodalom, még ha spontán is, van üzenete. Ezért hívják irodalomnak és nem szakácskönyvnek.