Szeretjük azt hinni, hogy a gyógyítás egy egzakt tudomány, hosszú évek kutatómunkájának eredménye. De az orvostudomány is ismer olyan véletlen velfedezéseket, melyeknek sokat köszönhetünk
Luigi Galvani, aki felfedezte az izmok mozgását
Ez már csak azért is volt korszakalkotó felfedezés, mert a világ legokosabb emberei is azt hitték, hogy az idegek üreges csövek, melyben valami áramlik, ami által az izmok mozogni kezdenek. Néhányan azt hitték, folyadék áramlik a testben, mások szerint a levegőnek lehetett ehhez köze, de a villamosenergiára senki nem gondolt. Ehhez egy olasz tudós kellett, aki szerette a békacombot. Ha Galvani erre nem jön rá, akkor most nem tudnánk defibrillálni, és szegényebbek lennénk egy Frankenstein történettel.
Pacemaker

Wilson Greatbatch feltalálta az első pacemakert, ami így utólag sokkal fantasztikusabb dolog, mintha az első testen belüli hangrögzítőt készítette volna fel. Az aritmiát akkor még egy tv nagyságú géppel kezelték, ami bizonyos időközönként jól megrázta a pácienst. Lehet, hogy ez a gép is megmentett pár életet, de szénné égette a bőrt és iszonyatosan fájdalmas volt. Greatbatch kütyüje nem csak a szívritmuszavart szedte rendbe, de elég kicsi volt ahhoz, hogy kényelmesen elférjen a mellkasüregben. Két év tesztelés után megkezdődött a sorozatgyártás, és ma már emberek milliói élnek hosszabb ideig ennek a kis eszköznek köszönhetően.
Drogfüggő fedezte fel a fájdalommentes műtét módszerét

A dolgozat megírásának végéhez közeledve Davynek elkezdett fájni a foga. Rászippantott egy kis kéjgázra – amit nagy valószínűséggel a fogfájás nélkül is megtett volna, hiszen ekkor már teljesen rákapott – és érezte, ahogy a fájdalom elszáll. Az élmény hatására a dolgozat végére odabiggyesztette megfigyelését, hogy a szer használható a műtétek fájdalommentessé tételéhez is.
És természetesen senki nem hitt neki. Persze itt nem a bizalom hiánya volt a döntő, hanem a tény, hogy az akkori orvosok úgy gondolták, hogy a műtét közbeni fájdalom jó dolog. Egyrészt a sikítozó beteg segít az orvosnak, hogy gyorsan és pontosan dolgozzon, másrészt a posztoperációs felépülésben is jótékony szereplőnek vélték a fájdalmat.
40 év telt el, mire valaki belegondolt, hogy a műtétnek nem feltétlenül kellene fájnia, és ekkor rábukkant Davy találmányára. Legnagyobb szerencsénkre, hiszen valljuk be, sokan mászkálnánk hiányos fogsorral, ha ez nem így alakult volna.
Elhibázott szuri forradalmasította a szívműtéteket

Az ’50-es években a szívsebészet professzorainak akadt egy meglehetősen egyszerű, de nagyszerű ötlete: a festék. Rájöttek, hogy katéterezéssel be lehet juttatni a megfelelő kontrasztú színezéket a testbe úgy, hogy az feltárja a problémás részeket. A trükk az volt, hogy nem mindegy, a szív melyik részébe fecskendezünk festéket. A főverőér-billentyű jó helynek mutatkozott, mert azon keresztül a festék hamar elhagyja a szívet.
És itt jön be F. Mason Sones, akinek egy 1958-ban egy szép napon megcsúszott a keze, és egyenesen a koronaérbe fecskendezte a festéket. Ezt a helyet akkor úgy is nevezték, „a szív azon része, amelybe ha festéket locsolsz, a beteg meghal”. Annak rendje és módja szerint a pórul járt páciens szíve is megállt, de szerencsére ennek ellenére még eszméleténél maradt. Mason megkérte betegét, hogy köhögjön egyet, mire a megállított szív újra dobogni kezdett, és láss csodát, a röntgenfelvételen a beteg szíve úgy világított, mint a karácsonyfaégő. A felfedezésnek köszönhetően nemcsak az derült ki, hogy a szív kritikusabb területeibe is lehet idegen anyagot fecskendezni, de ennek köszönhetően 10 évvel később megtörténhetett az első koronaér bypass műtét.
Oskar Minkowski és a kutyapisi, ami megváltoztatta a világot

1899-ben Dr. Oskar Minkowski békésen üldögélt az egyetemi könyvtárban, amikor egy másik orvos kollégája, Josef von Mering ráakadt. Vitába keveredtek, a téma az volt, hogy vajon lehet-e a hasnyálmirigy nélkül élni… Oskar azt állította, hogy igen, és bizonyítékul még aznap eltávolította egy kutya hasnyálmirigyét.
A kutya természetesen túlélte, de ekkor kezdődött csak a kísérlet igazán érdekes része. Mikowski észrevette, hogy a legyek pár nappal később nagy lelkesedéssel fogyasztották a korábban teljesen egészséges kutya vizeletét. A tócsából mintát vett és kísérletek útján megállapította, hogy az cukrot tartalmaz. És így jöttek rá, hogy a hasnyálmirigy és a cukorbetegség bizony közel áll egymáshoz. Az inzulin megtalálása ugyan még 20 évet váratott magára, de ha Mikowski nem ilyen lelkes az állatoperációk és a vizelettesztelés terén, nem biztos, hogy valaha rájöttünk volna a cukorbetegség kezelési módjára.
Nyilván okosnak kell lenni ahhoz, hogy az ember jelentős felfedezéseket tegyen, de az igazán forradalmiakhoz kell egy kis őrültség is.