Az idei dokumentumfilmek nagy része két témát érint, a cigányok és a hajléktalanok mindig eladhatónak tűnnek. Domokos János Magyar Riszájköl című műve ötvözi a két tematikát: a lomizók életébe enged bepillantást.

A 44 perces film megpróbálja érzékeltetni, mi történik az 1985-ben Ausztriában megvásárolt televízióval, hogy kerül hozzánk, és mi lesz a sorsa 2010-ben. A film jó érzékkel kezdi bemutatni a sokaknak munkát adó területet, végighalad az egyes stációkon, munkafolyamatokon.
Látunk őrzőket, akik arról döntenek, hogy ki vigye el a lomokat, mások pillanatok alatt kapnak szét egy hűtőszekrényt a kb. 1000 ft-nyi rézkábelért, megint mások már Ausztriába járnak lomtalanításokra, és hozzák be nagyobb tételben a bicikliket, mikrókat, vagy bármit, amit eladhatónak ítélnek.

A film nagy hibája, hogy a kezdeti lendület megtörik, csak a felszínt kapargatja meg, sem a lomizók sorsa nem rajzolódik ki, sem az, ki mit csinált, hogy jutott el idáig. A film csak felvillantja a lomizók hierarchiáját, holott lehet tudni, egész falvak élnek abból, hogy ide hordják szomszédaink levetett tárgyait.

A filmben valamilyen abszurd elgondolás alapján bemutatják, hogyan lesz új üveg a régiből, és miként végzik a sörösdobozok, majd egy felhívás is elhangzik, hogy a színes üvegeket a zöld színű szelektív gyűjtőbe tegyük. De arról egy szó sem esik, hogy hogyan élnek azok, akiknek a szemét jelenti a megélhetést.

Akik nem lehetnek ott a fesztiválon, viszont szeretnének magyar filmeket nézni, és a Telekomtól, a főtámogatótól kapják a tévét, megtehetik: a T-Home az IPTV-vel rendelkező ügyfeleknek számos szemlén vetített filmet tett elérhetővé videótékájában, melyek a mustra ideje alatt (május 5-8) ingyenesen nézhetőek meg.