Alekszej Tolsztoj 1936-ban írt Aranykulcsocskája nyomán született meg Burattino meséje, melyet Gyermekszínházi szemle keretében mutattak be vasárnap.

A történetben Burattino a fából faragott kisfiú kerül mindenféle kalandba, hogy a végén megszerezze a titkos ajtót nyitó aranykulcsocskát. A fából faragott bábú története sokakat megihletett, a kalandokba keveredő rosszcsont kisfiúval bizonyára sokan tudtak azonosulni a nézőtéren.

A történet kissé döcögősen indul, de legalább van lehetőségünk gyönyörködni a minimál díszlet szépségeiben, melyek csalafinta módon egyensúlyoznak a szinte már szegényes és a pont elég között. Szeretem ezeket a csak néhány tárgyból álló díszleteket, melyek jelzésként bukkannak fel, miközben szerepüket tökéletesen betöltik, a gyerekek meg vannak annyira fantáziadúsak, hogy meglássák a hímzett tűzhelyen lobogó lángot. A régi tárgyak (sparhelt, rokka, napernyő) hol tóvá, hol étteremmé válnak, lehet rajtuk színházat játszani, vagy gonosz szereplőket elzavarni velük.

Elég néhány régi doboz vagy zsák, és a színpad máris egy másik világba röpít. A bábok karakteresek, szépen megmunkáltak, látjuk a gonosz macska szemében a sátáni fényt, ahogy megpróbálja a főhőstől kicsalni nehezen megszerzett aranyait, és látjuk a pedáns Malvina kisasszonyt, aki az anyai nevelés hiányát pótolva próbálja jókisfiúvá nevelni Burattinot, aki rémületében meg is szökik a feladat elől. A hangoknak itt külön jelentése van, zörögve száll le a menetrend szerinti denevérjárat, gitárszó kíséri a dalokat, de még a víz hangai is atmoszférát teremtenek, ahogyan azt kell.

Zalán Tibor szövegeire nagyon oda kell figyelni, a felnőtteknek bele-beleszőtt szóviccek és utalások nem nyomják agyon a darabot, ahogy mostanában ezt a gyerek számára készült rajzfilmek teszik, holott van itt szó az APEH-ről ( bocs NAVI), kicsit a politikáról, a szerelemről, de ennek ellenére ügyesen egyensúlyoz a gyerekek és a felnőtteknek szánt tartalom között. A 50+40 perces mese legvége az ami megzavarja az ember, az aranykulcs rejtélye ugyan feltárul, de a happy end nem az amit mindenki vár.