Az egyik legbulizósabb zenei formáció, a Parno Graszt, vasárnap mutatja be új, sorban a negyedik nagylemezét. Ez alkalomból beszélgettünk Oláh Józseffel, a zenekar vezetőjével, és László Sándor menedzserrel.
Elsőként kicsit mesélj a zenekar történetéről.László Sándor: a zenekar maga nagyon régi, körülbelül 20 éves. Józsi édesanyja alapította annak idején. Missziója az volt, hogy összeszedte a faluból (Paszab) a gyerekeket, főleg családtagokat, velük zenélgetett, táncokat, énekeket tanított nekik. 2000-ben történt egy fordulópont, addig csak a megyén belül léptek föl, 2000-ben kaptak egy meghívást a helyi amatőr néptánc gálára, és én ott találkoztam velük. Ami megfogott, nem is az volt, amit a színpadon csináltak, hanem mikor a fellépés után a kocsmában elkezdtek mulatni. Az döbbenetes élmény volt. Akkor határoztam el, hogy megkeresem őket, ekkor kezdünk el együtt dolgozni, és kialakult a zenekar mostani formája, a 8-9 főből álló csapat.
Akkor indult el a zenekar széles körű karrierje?
L. S.: Igen. Én akkoriban a Fonónál dolgoztam, a Fonó Records kiadót irányítottam, és 2001-ben elkészítettük az első Parno Graszt lemezt. Nagy sikere volt, felkerült a World Music Chartra is, rengeteg díjat söpört be, és elkezdtek külföldre járni. Azóta közösen dolgoznunk.
Oláh József: Pontosan, és ez a mostani a negyedik lemezünk.
Milyen zenészek alkotják a zenekart?
O.J.: Egyáltalán nem képzett zenészekről beszélünk. Inkább ösztönös zenélés ez. A zenekar maga is nagyon családias. Unokatestvérnél messzebb már nem megyünk. Az együttesben van a fiam, fiam gyerekei, felesége, sógornőm stb. A szűk családdal dolgozunk, akiknek a vérében van a muzsika.
Én egyáltalán nem tanultam zenélni, magamtól fogtam meg a gitárt és kezdtem pengetni. Gyakorlatilag nem is voltak hangszerek, azon zenéltünk, ami a kezünkbe akadt. A szüleink is, amikor éppen eszükbe jutott, akár hajnali 4-kor elkezdtek zenélni. Valószínűleg nekünk is ebből származik ez az ösztönösség, a mélyről fakadó zeneszeretet.
L. S.: Ezek valóban mind ösztönös dolgok, a zenekarban senki nem olvas kottát.
Hogy szerzitek a zenét, hogyan megy az alkotás folyamata?
L. S.: Ez is a fejlődési folyamat. Mikor megismerkedtünk akkor az idősektől megismert dalokból dolgoztunk. Most már, az új lemezen a dalok nyolcvan százaléka saját szerzemény.
O.J.: Vannak régi slágerek, ám ettől függetlenül én írogatok nótákat. A mostani lemezen 17 dalból 11 saját szerzemény. De már a második albumnál is voltak új számok. Számomra is rejtély, hogy melyik génemből származik ez a zeneírási kényszer. Néha leülök és megírok egy olyan nótát, ami sláger lesz. Általában a legváratlanabb helyeken, szituációkban jutnak eszembe dalok. Egyszerűen csak elkezdek dudorászni, ütöm hozzá a ritmust és akkor gyorsan leírom. Mikor így megvan a fejemben a nóta, akkor az első játszáskor már olyan, mintha már számtalanszor játszottam volna. Előfordul az is, hogy több hetet ülök egy nóta fölött. Lemezfelvételkor mindig ragaszkodom hozzá, hogy a dal, ami a fejemben megvan, az a lemezen is ugyanúgy szólaljon meg. Nem tudom, hogy miért, de abban a pillanatban, hogy megírom, rögtön hallom hozzá a zenekart is.
Már sokat emlegettük az új lemezt: miben más ez, mint a többi?
L. S.: Én úgy érzem, ez egy kifinomultabb, érettebb lemez az előzőekhez képest. 2007-ben jelent meg a legutóbbi CD, ahhoz képest mára sokkal jobban összeforrt a csapat. Az eltelt idő alatt egy tagcsere is történt. Olyan szempontból csere, hogy azok, akik akkor gyerekek voltak, most már fölnőttek, és sokkal aktívabban részt vesznek a zenekar életében. A 7 éves gyerekek, akik anno még csak táncoltak, most már hangszereken játszanak. Ők is teljes tagjaivá váltak a csapatnak és rengeteget adnak a zenekarhoz. Talán ennek a változásnak a következménye, hogy több a lassú, finomabb nóta.
O.J.: A zenei játék jobban kiteljesedik. Az előző három lemez a színtiszta bulizásról, mulatásról szólt. Az előző lemezeket, ha betetted a lejátszóba, akkor végig tudtad bulizni, őrjöngeni az egészet. Természetesen a negyedik lemezen is megvan ez, de most kevesebb gyors nóta van rajta, mint az előzőeken. Egy kicsit kocsmai hangulatot áraszt; mikor leülsz egy kicsit egy-egy szép, lassú nóta hatásra.
Ez a lemez abban is különleges, hogy ez egy dupla kiadás DVD melléklettel. Mit tartalmaz a DVD?
L. S.: A DVD-n egy nagyon érdekes film van. A zenekar pár éve kint volt Indiában, amely utazás először turnénak indult, ám később kibővítettük azzal, hogy Rádzsasztánt körbejártuk, ahonnan, nem bizonyítottan, származtatják a cigányokat. Szerettük volna a „rokonokat” meglátogatni, megnézni, miben hasonlítunk, különbözünk, és természetesen együtt zenélni velük. Erre az utazásra vittünk magunkkal egy filmes stábot, akik leforgatták a DVD-n látható filmet.
Zeneileg hoztatok valamit vissza Indiából?
O.J.: Vissza nem igazán hoztunk, inkább vittünk. Mikor összejöttünk falusi cigány zenekarokkal együtt zenélgetni, inkább ők tanulták meg a mi számainkat. Pillanatok alatt visszajátszották nekünk a két számot, amit megtanítottunk nekik. Ezután persze jött, hogy akkor most ti tanuljátok meg a mi nótáinkat, de nem ment. Nagyon más az indiai zene. Más stílus, más hangszerek és nagyon nagyon nehéz megtanulni. Egészen másképp, számunkra szokatlanul játszottak a hangjukkal, ezt pedig sehogy se tudtuk se leutánozni, se megtanulni.
L.S.: Ezeken az együtt zenéléseken sok jó dolog is született, amik láthatóak lesznek a filmen. Sok jó hangulatú együtt muzsikálásban volt részünk a falusi emberekkel. Volt közös produkció is, amivel felléptünk.
Május 15-én lesz az új lemez bemutató koncertje a Millenárison. Készültök meglepetéssel?
L. S.: Az új lemez maga lesz a különlegesség. Egy hatalmas koncertre készülünk régi és új számokkal. A fellépés érdekessége, hogy aznap lesz egy másik koncert, amihez a mi fellépésünk kapcsolódik. Az utánunk következő koncerten egy román és egy szerb fúvós banda összecsapására kerül sor, hogy eldöntsék, melyik a Balkán legütősebb rezesbandája.
Más zenekarokkal együttműködtök, vannak közös projektek?
L. S.: Nagyon szoros együttműködés nincs, de volt egy érdekes fellépés, mikor a Gödörben a ColorStarral lépett fel a Parno Graszt, ez akkor nagyon jól sikerült és ezen felbuzdulva most újra közösen dolgozik a két zenekar.
O.J.: Nagyon szeretünk ilyen felkéréseknek eleget tenni, legyen a hazai vagy külföldi. Ez mindig egy új kihívás.
Az új lemezzel indultok turnéra? Hol lesz hallható a zenekar a közeljövőben?
L. S.: Magyarországon az összes nagy fesztiválon ott lesz a zenekar, Sziget, VOLT, Művészetek Völgye. Külföldre is utazunk, múlt héten Pozsonyban léptünk föl, hamarosan pedig megyünk Hollandiába. A nyár folyamán leszünk Franciaországban és Svájcban is.
Vissza tudtok emlékezni kimagasló külföldi élményre?
O.J.: Torontóban volt egy emlékezetes koncertünk. Nagyon érdekes volt, mert rengeteg magyar jött el, és egy régi ismerősömmel is találkoztam, akitől annak idején még énekelni tanultam. Feledhetetlen koncert volt, teljesen a hatása alá került mindenki. Magyarok, kanadaiak, mindenki fergetegesen jól érezte magát. A múlt heti pozsonyi koncert is elképesztő volt, olyan táncosokkal találkozhattunk, amilyeneket azelőtt sose láttam.
L. S.: A zenekarban mindenki máshogy emlékszik vissza a koncertekre. A fiataloknak Amerika volt a legnagyobb élmény. Ami talán mégis a legnagyobb hatással volt az egész csapatra, az Izrael, Jeruzsálem volt. A Siratófalnak és az ottani élményeknek mindenki annyira a hatása alá került, hogy pár hónapra mintha teljesen kicserélődtünk volna. Hatalmas élmény volt.
