Shane Gero, amerikai doktorandusz nemrég tért vissza héthetes dominikai expedíciójáról. 2005 óta vizsgálja a térséget, hogy az ámbráscetek családjait tanulmányozhassa.
Általában kettő-négy hónapot tölt ott a Dominikai Ámbráscet Projekt égisze alatt. A projekt egyik célja rögzíteni és összehasonlítani a bálnahívásokat, megvizsgálni a számos frázist és dialektust, melyet a közösségek produkálnak.
Amikor együtt merülnek, az emlősök csettintések egész rendszerét produkálják egymásnak, amit a kutatók „kódának” neveznek. A legújabb eredmények azt sugallják, hogy nemcsak a különféle kódák jelentenek eltérő dolgokat, hanem a bálnák a kódák hangtulajdonságai alapján azt is meg tudják állapítani, közösségük mely tagja szólal meg. Ahogyan mi is meg tudjuk különböztetni barátainkat hangjuk és kiejtésük alapján, a különféle ámbráscetek, bár ugyanazon csettintési rendszereket használják, eltérő dialektusokat alkalmaznak.
A karibi és csendes-óceáni bálnák a kódák eltérő repertoárjaival rendelkeznek – mint egy regionális dialektus - , ám az „Öt szabályszerű” hívásról – öt egyenletesen elhelyezett csettintés – úgy hiszik, hogy egyetemes funkciója az egyén beazonosítása, mivel az ámbráscetek világszerte alkalmazzák. Ezek a felfedezések nemrégen láttak napvilágot az Animal Behaviour folyóiratban.
Gero és Dr. Hal Whitehead magyarázata szerint az ámbráscetekre leselkedő legnagyobb veszély az emberi szennyezés. Az emberek nemcsak mérgeket juttatnak az óceánba, hanem káros hangszennyezést generálnak. A megnövekedett hajóforgalom, az olajkutatás érdekét célzó, víz alatti robbantások, és katonai hanglokátorok mind hozzájárulnak az óceáni zajhoz, mely elnyomja a bálnák közötti kommunikációt. Gero szerint senki sem szeretne "rock koncert" alatt élni, és a zajszennyezés kifejezetten problémás az óceánban, mivel az teljesen más érzékelési világ. Az ámbráscetek több mint ezer méteres mélységbe képesek lemerülni, a hangtól függ kommunikációjuk és navigációjuk a mélyvíz szuroksötétségében.
A bálnák matriarchális szociális csoportokban élnek, mely anyákból, lányaikból és nagymamákból áll. Amint egy hím eléri a fiatal felnőtt kort, kizárják a csoportból, majd a sarkok felé úszik, mígnem eléri az ivarérett kort. Ennek következményeképpen, igen keveset tudunk a hímekről, ám a nőstények utódokat érintő szerepét már elég sokat tanulmányozta a két kutató. A nőstények egymás borjaira felügyelnek, míg az anyák merülnek, így erős közösséget hoznak létre, amely megosztja a borjak nevelését. „Nomád életet élnek, így életükben a legfontosabb dolog az egymással való kapcsolat.”
A kutatók abban reménykednek, a projekt révén sikerült nyomon követni, a bálnaközösségek hogyan változnak az idők folyamán. Gero vizsgálatának részét képezi annak tanulmányozása, a borjak hogyant tesznek szert dialektusukra. Az újszülött ámbráscetek először gügyögnek. Gero azt szeretné kideríteni, a bébik miként szűkítik le hívásaik sokféleségét a családi repertoárra.
A kutató szeretné ugyanazon bálnacsoportokkal folytatni a munkát, mivel a hosszú távú projekt jobb betekintést enged szociális fejlődésükbe.
Forrás: Hirado.hu
