Balázs Laura tíz könyvvel és négy év tapasztalattal a háta mögött még pályakezdő műfordítónak tartja magát, pedig első munkája rögtön egy világsiker magyar adaptációja volt.
Film is készült belőle
A mű főhőse ugyanis válása után elindul világot látni, hogy kizökkenjen megszokott életritmusából és új értelmet találjon életének; a regény fordítója is hasonló helyzetben találta magát, miután egy évtizedet élt az Egyesült Államokban.
Balázs Laura 2006-ben vette kézbe a könyvet. Akkor még az Egyesült Államokban élt, de amerikai férjével már tudták, hogy házasságuknak vége. Az ifjú hölgy is változtatni akart, ezért elvállalt egy önkéntes munkát Peruban. Szabad idejét az esőerdőben a könyv olvasásával töltötte, és a regény vezette rá arra az elhatározásra, hogy valami mást csináljon, mint addig.
Úgy gondolta, elég a gyógymasszőrködésből és a jógaoktatásból - hiába biztosított szabadságot és elfogadható megélhetést számára az USA-ban -, inkább megpróbálkozik a műfordítással. Döntése megváltoztathatatlannak tűnt: legalább ezt az egy regényt a magyar olvasók számára is elérhetővé akarta tenni.
Peruból visszatérve az interneten rátalált egy budapesti műfordítói tanfolyam hirdetésére. Még onnan telefonált, hogy valóban indul-e a kurzus, de csak azzal biztatták, hogy ha megfelelő számú jelentkező lesz, akkor biztos a hathónapos képzés. Laura úgy döntött, hogy kockáztat, hazatér, és a repülőtérről szinte egyből a tanfolyam helyszínére érkezett.
- Hajszál híján hiába, ugyanis mindössze hárman voltunk a meghirdetett időpontban, és csak valamivel később érkezett egy negyedik jelentkező, ami már lehetővé tette a képzés indítását - idézi fel a majdnem balul elsült kezdeteket.
A most ismét szülővárosában, Nagykanizsán élő, idehaza közgazdász, az Egyesült Államokban pedig bölcsész végzettséget szerzett fiatal nő bevallja: elképzelése sem volt arról, hogy miként is dolgozik egy műfordító, milyen adottságok kellenek ehhez a munkához, csak azzal biztatta magát, hogy elegendő a két nyelv ismerete. Hamarosan rájött azonban arra, hogy az évtizedes amerikai távollét inkább hátrány, mert olyannyira átállt a gondolkodása, hogy számos fordulatot bizony nagyon nehéz volt magyarra átültetni.
A 2007 februárjában indult tanfolyamon a számos, házi feladatként kapott szöveg átültetése után saját kedvenc "alapanyag" fordítása következett. Ő az Ízek, imák, szerelmek néhány fejezetét mutatta be, sőt azt is elkezdte kutatni, van-e magyarországi tulajdonosa a kiadói jogoknak. Az amerikai kiadótól megtudta, hogy a budapesti Ulpius-ház Könyvkiadó kezében vannak a jogok.
Miután felvette velük is a kapcsolatot, kiderült, hogy magyar fordítója még nincs a műnek. Referenciaként egyik neves műfordító tanárának nevét használva, valamint a próbaképpen elkészített fejezeteket elküldve maga is megdöbbent a kiadó gyors válaszán. Alig egy hét után, 2007 májusában ugyanis neki adták a fordítást, amire az általában szokásos három hónap helyett hat hónapot kapott.
- Azóta sem jutottam ilyen gyorsan és könnyen fordítói munkához, ráadásul bőven volt időm is. Ez a fél év olyannyira elég volt a munkára, hogy közben másfél hónapot Ecuadorban töltöttem, ahol német barátom esőerdőkről szóló fotóriportjánál segédkeztem, de mellette egy biológiai projektben is részt vettem önkéntesként. Közben folyamatosan dolgoztam a könyvön. Néha laptopon írtam, de a legtöbb helyen, ahol nem volt áram, az "ősi" módszerekkel: papíron, tollal, szótár nélkül... - meséli.
A fordítás határidőre elkészült, és valószínűleg sikeres lett a könyv hazai fogadtatása, mert a filmváltozat megjelenésével újabb kiadás is napvilágot látott. A megjelent vagy eladott példányszámról azonban a fordítónak nincs információja - mint mondja, a magyarországi gyakorlat az, hogy a kiadók a lefordított ívek - egy-egy ív mintegy 40 ezer karaktert jelent - alapján fizetnek, nem pedig a példányszám után.
Így hiába sikeres egy könyv, abból már nem részesedik a magyar változat készítője. Németországi példát hoz fel ezzel szemben, ott ugyanis az író és a fordító majdhogynem azonos megbecsülésnek örvend, elvégre egy művet új nyelvre átültetni újabb alkotómunkát jelent.
Mindezen túl a műfordítók köreibe bekerülni sem egyszerű dolog, a legtöbb kiadónak megvannak a jól bevált nevei, kapcsolatai. A már kész munkák sem feltétlenül jelentenek referenciát a következő megbízáshoz.
A mostanában éppen szakfordítói vizsgájára készülő Balázs Laura szerencsésnek tartja magát, mert az első regény után keresett és kapott is újabb felkéréseket. Az elmúlt négy évben az Ulpiusnál több munkával is megbízták, köztük Eric Weiner A boldog zarándok vagy Azadeh Moaveni Rúzsfoltos dzsihád című regényét fordította.
A Tericum és a Partvonal kiadóval való együttműködésnek köszönhetően újabb érdekes feladatokhoz jutott, így ő készíthette el Garth Stein Enzo, avagy az emberré válás művészete című regényének magyarra való átültetését de Itália múltjába vezető történelmi regényt, "nőcis" műfajú kiadványt és amerikai szerző francia ízekről szóló szakácskönyvét is lefordította már.
Az alkotás folyamatáról elárulja, hogy általában három hónap alatt kell végeznie a munkával. Egyszerű matematikai számítással hagy magának két-három hetet, a fennmaradó időszakra pedig minden napra elosztja az oldalak számát. Így általában naponta 6-10 oldal fordítását végzi el, és az utolsó hetekre marad a finomítás.
Ami minden egyes könyvvel együtt jár, az a rengeteg kutatómunka és olvasás.
A legnehezebbnek eddig a Rúzsfoltos dzsihád átültetését tartja, mert az amerikai születésű iráni újságírónő történetéhez alaposan el kellett mélyednie az arab világ politikai életében. Volt, hogy egy krimi kedvéért matematikai szakkifejezéseket kellett "megfejtenie", a szakácskönyv miatt pedig a francia konyha rejtelmeivel ismerkedett meg.
- Ma már tudom, hogy az a jó műfordító, aki íróként tud írni, gondolkodni, aki úgy fűzi össze a mondatokat. Az nagy kérdés viszont, hogy a szöveghez vagy az olvasóhoz kell inkább hűnek lenni, bár manapság ez utóbbi szemlélet egyre erősebb - fed fel egy kulisszatitkot is. Tapasztalata szerint míg évekkel ezelőtt a pontos szöveg visszaadása volt az elvárás, ma inkább fontosabbnak tűnik, hogy a gondolatokat adják át az olvasóknak.
Forrás: MTI
