Dsida Jenő Szatmárnémetiben született erdélyi magyar költőnek Magyarországon elsőként Kaposváron állítottak szobrot. A bronzból készült mellszobrot – Balvin Nándor kaposvári művésztanár alkotását – a költő születésének 114. évfordulóján, kedden avatták fel a Klebelsberg Középiskolai Kollégiumban.
Dsida Jenő számomra azért is fontos, mert ő valóban keresztény gondolkodó, keresztény költő volt, aki mélységes Krisztus-hitéből nézte a világot, és ennek az erejével tudta elviselni azokat a szenvedéseket, amelyeket a sors rámért - fogalmazott a politikus. "Tehát Dsida Jenő a magyarságnak és a kereszténységnek is a szimbóluma" - fűzte hozzá Semjén Zsolt.
Jókai Anna Kossuth- és Magyar Örökség-díjas író az 1907. május 17-én született a költő életútját méltatva kiemelte: Dsida nagyon jól tudta, hogy egyszerre vagyunk gyötrődő, magánytól félő, sok esetben árulással küszködő emberek és egyszerre vagyunk egy a hazának a fiai. "Ő különlegesen nehéz helyzetben volt, mert elszakított sorsban élni, mindig nehezebb, mint azon a földön, ahol (...) nem kell röstellni, és nem kell titkolni az embernek a magyarságát és az anyanyelvét".
Dsida Jenőnek több verseskötete és egy, az Erdélyi Lapok által 1933-ban szervezett római szentévi zarándoklatról beszámoló
útikönyve jelent meg. Egyik leghíresebb verse, a Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár).
A szívbetegségben szenvedő költő egy meghűlést követően hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, 31 éves korában, 1938. június 7-én halt meg. Utolsó verseskötete Angyalok citeráján címmel már a halála után jelent meg.
Dsida Jenő mellszobra két kor- és pályatársa, az ugyancsak erdélyi magyar Reményik Sándor költő és Wass Albert író mellett kapott helyett az egykori kultuszminiszterről elnevezett kaposvári kollégium szoborparkjában, ahol a névadó Klebelsberg Kunó szobra is áll.
