A The Strokes jó időben (kétezres évek eleje) volt jó helyen (New York), és véletlenül ők csinálták meg a kortárs gitárforradalmat. Most pedig abból élnek, hogy viselhetik az „igazolt forradalmár" plecsnit.

Öt év után új lemezzel lepték meg magukat. Milyen lehet a végeredmény? – kérdezzük izgatottan. 
1. Zseniális albumot raktak össze (nem sikerült).
2. Gyenge, önismétlő erőlködés lesz a dologból (ehhez túl jó zenészek).
3. Közepes, se ilyen, se olyan cuccal karcolnak bele valamit a világba (kb. erről lehet szó). 

Kevés zenekarról mondható el, hogy látványos hangszeres fejlődésen mentek keresztül. A The Strokes a bemutatkozó Is This It lemezének fakezű gitározása után egyre választékosabb dalokat írtak, melyek nem feltétlenül voltak jobbak, mint a debüt anyag garázs-dalai, ugyanakkor albumról albumra egyre jobban meghangszerelték a számokat, melyek sokszínűbbek, árnyaltabbak lettek. 

Az Angles számai sem jobbak, ugyanakkor kétségtelenül idáig ez a legizgalmasabb vállalkozása a zenekarnak. A tagok különböző szólóprodukciói, projektjei sokféle ízlést bontakoztattak ki, ez a sokféleség az új lemezre is rányomta a bélyegét. Meglepő, hogy a brit gitárrockot megtermékenyítő zenekar mennyire figyel a trendekre, és náluk fiatalabb előadókra. 

Az új lemezen MGMT, Muse hatásokat találunk, illetve a más bandák által újra felfedezett Talking Heads-féle reggae-s new wave-et. Nincs ezzel semmi gond, de tényleg, viszont annál nagyobb baj az, hogy igazi slágerekkel adósaink maradnak. Izgalmas a lemez soundja, a könnyed, igényes és popos hangszerelés, de maguk a dalok mégsem elég erősek. 

Elkelt volna 3-4 rádiósláger, melyek önsúlyuknál fogva lendítettek volna egy nagyot az anyagon. Igaz, meglehetősen változatos a produkció, ami azért a korai The Strokes-ra nem volt jellemző. Erős vállalás a Talking Heads-re hajazó nyitó, Machu Picchu című szám, aztán a második Under Cover Of Darkness olyan tipikus Strokes-szám, hogy az saját paródiájuk is lehetne egyben. 

Az elektrós megoldások, a dobgép használata az Anglest cizelláltabbá teszik a korábbi lemezeknél, és figyelemre méltó a You're So Right, mely a zenekar talán legkreatívabb mutatványa. Szóval, felemás lett a végeredmény, a csatát megnyerték, de a háborút elvesztették. A Strokes-ban van kreatív muníció, pályafutásuk során most a legizgalmasabbak, a csoda mégis elmaradt. No de sebaj, az Angles bűvésztrükknek egész jó.