Öt éve vár valakit egy farkaskutyára emlékeztető gyönyörű, szürke eb Perm közelében egy országút mellett: télen nyáron figyeli a közeledő autókat, néz utánuk.
Amikor a kutya idén tavasszal nem került elő, a vendéglős szerint még némelyik kamionos is megkönnyezte. Aztán a kutya mégiscsak előkerült.
A környéken több legenda is forgalomban van arról, hogy vajon kit vár a hűséges eb. Az egyik szerint egy a helyszínen autóbalesetben elhunyt gazdáját lesi, a másik tudni véli, hogy a gazdi gombászni ment az erdőbe, és nem került többet elő. A lap mindkét történetnek utánajárt, de a kutya megjelenése körüli években nem volt ott ilyen baleset, eltűnt gombászra meg nem emlékeznek.
Ez nem az első ilyen eset Oroszországban. Jurij Roszt, a Komszomolszkaja Pravda később országosan ismertté vált tudósítója 1976-ban a moszkvai Vnukovo repülőterén találkozott egy kutyával, amely a kifutópálya mellett élt, és kivétel nélkül minden Il-18-as repülőgépet fogadott, de csakis ezeket a gépeket. A repülőtéri dolgozók elmondták: a gazdáját nem engedték felszállni vele egy ilyen gépre, és az ember otthagyta kutyáját. A lapban írás jelent meg a hűséges ebről, sokan pénzt küldtek eltartására, de még többen jelentkeztek az örökbefogadására. A kutya később valóban a lap egyik olvasójáé lett.
Togliattiban emlékművet is állítottak egy négylábúnak, amelyet az emberek Hűségesnek neveztek el. 1995-ben rendezkedett be az autóút mentén, ahol gazdái, egy fiatal pár, halálos balesetet szenvedtek. Sokan próbálták magukhoz venni, de Hűséges mindig visszaszökött az úthoz egészen 2002-ig, amikor elpusztult.
A legismertebb hasonló történet azonban Japánban esett meg. A tokiói metró Sibuja állomásán szobor őrzi Hatiko, a hűséges kutya emlékét. Gazdája, Ueno Hideszabura, a tokiói egyetem professzora oda érkezett minden nap, amíg meg nem halt, és Hatiko ezt követően kilenc éven át várta gazdáját az állomásnál. A történet azért olyan népszerű, mert Richard Gere főszereplésével film is készült belőle.
Forrás: MTI
