Hosszú szépírói kihagyás után prózakötettel jelentkezik Ács Margit: a Kontárok ideje című, a Helikon Kiadónál az Ünnepi Könyvhétre megjelenő kötet bemutatóját szerdán tartják Budapesten, a Magyar Írószövetség székházában.
forrás: irodalmijelen.hu
"A megkezdett novellák is szaporodtak a fiókomban, de az első tíz év a szédítően új tapasztalatok begyűjtésére, az értelmezéshez szükséges távlat megszerzésére kellett" - fogalmazott, hozzátéve, úgy érzi, 2000 óta viszont "igazolatlanul mulasztott", az élet mindig elsodorta az írástól. "Csak egy éve szántam el magam a kirajzolódó novellaciklus kidolgozására. A mostani kötet tehát újrakezdés" - jegyezte meg.
Az 1988 és 1994 közötti, úgynevezett rendszerváltó években játszódó kötet hét elbeszélést és egy hosszabb, kisregénynek is beillő prózát tartalmaz. "A rendszerváltás éveit nagy intenzitással éltem meg. Izgattak a tapasztalatok, melyeket a mozgalomszervezés során szereztem a változás reményének az eufóriájában, és emellett rám bízott teherként hurcoltam magammal az ellenségessé váló egykori barátságok élményét, a gyűlölet légkörét, amely 1990-ben ráült az országra" - indokolta az idén júniusban a hetvenedik születésnapját ünneplő írónő, miért szerveződött a novellaciklus e témák köré.
A kötet címét értelmezve kifejtette, a "kontár" jelző sokaknak eszébe juttathatja, hogy a professzionális, Moszkvában vagy nyugati ösztöndíjakkal kiképzett politikusgárdával szemben a rendszerváltás során civilek kerültek váratlanul politikai kulcspozíciókba. "Szinte mindannyiunkra érvényes lehet ez a jelző, az élet minden területén, hiszen húsz évvel ezelőtt helyt kellett állni, megélhetést találni az addig ismeretlen feltételek között" - nyilatkozta, megemlítve, hogy a pejoratív jelzőt valójában önironikus színezettel használta.
"Ki mondhatná meg, mikor hibázott volna az ember kisebbet: ha feladja, bele se fog a feladatba vagy ha kockáztat, vásárra viszi a bőrét. Csak a nyomulós, önelégült kontároknak nincs bocsánat" - tette hozzá.
Ács Margit arról is beszélt, hogy igyekezett kerülni a "drámai hangot", mert szerinte a történések inkább groteszkek voltak, mint tragikusak. "A csalódás reménytelenségének és a haragnak a leküzdését tekintettem kihívásnak" - ismerte el. Mint fogalmazott, arra törekedett, hogy úgy jelenítse meg az időszak konkrét történéseit, hogy azok hitelessége ne csorbuljon, ugyanakkor mindenki számára érthető toposzokká váljanak, amelyekhez nem kell lábjegyzet.
Az MTI kérdésére, miszerint az értelmiség korabeli típusát akarta-e megrajzolni, Ács Margit úgy felelt, noha ez a fajta értelmiségi sors, magatartás a korszak tipikus jelensége volt, ő nem a típust akarta megteremteni. "Az a szociológusok, politológusok dolga, én csak sokunk életélményéről akartam számot adni" - tette hozzá. Ugyanakkor kitért arra is, hogy az akkori értelmiség naivitása szükségszerű volt. "Szükség van az igényes élethez illúziókra, ezért néha a balek szerepét sem lehet megúszni. De nem szabad jóhiszeműnek maradni rosszhiszemű manipulációk között. Sajnos mi sokáig azok voltunk" - fogalmazott Ács Margit.
Forrás: MTI
