„Küzdés és kitartás” hangzik az új évad mottója a Vígszínházban, ahol nemcsak a bemutatandó darabok főhősei küzdenek emberfeletti erővel céljaikért, hanem a teljes társulat is.
A jövő évad megint színesnek és izgalmasnak ígérkezik, a szerzők között lesz Lengyel Menyhért és Jürgen Hofmann az egykori legendás film, A Lenni vagy nem lenni színpadi változatával, folytatódik a Shakespeare sorozat a Makrancos Katával, friss hír, hogy sikerült megszerezni a jogait Horace Mccoy: A lovakat lelövik ugye? című darabjának, Péterfy Gergely Arisztophanész komédiáját, a Lüszisztratét dolgozza át, újra lesz Molnár Ferenc mű, bemutatják a londoni Royal Court tavalyi sikerét, Nina Raine, fiatal angol író-rendező darabját, a Billy világát. Jövőre is rendez a Vígszínházban Eszenyi Enikő, Marton László, Kamondi Zoltán, Szőcs Artúr, várják Gothár Pétert, Zsótér Sándort, Csizmadia Tibort, Újvidékről Puskás Zoltánt és rendezőként debütál Fesztbaum Béla.
Az elmúlt évad a Vígszínházban és a hozzá tartozó Pesti Színházban rekordnézettséget és rekord előadásszámot eredményezett, több mint 350 ezer nézővel és 588 előadással. Egyes darabok, mint például a Mikve, vagy a Rómeó és Júlia, túl vannak a 100 százalékos nézettségen, pótszékek eladva, jegyet alig lehet szerezni. Meglehet, hogy a teljesítőképessége határára érkezett a 115 éves teátrum.
Pedig kevés olyan prózai színház van a Nagykörúton, vagy akár az országban, ahol Shakespeare, vagy Csehov darabok töltik meg az ezerfős nézőteret, ahol nem csak beszélnek a társadalmi felelősségvállalásról, hanem meg is élik azt, ahol a tradíció nem kiüresedett fikció, hanem a hétköznapok valósága, ahol élő párbeszéd folyik a néző és a színház között. Vígegyetem, Vígmozi, a fiataloknak beavató színház, Shakespeare-kurzus, pályázatok, kiállítások, koncertek, jótékonysági estek és még sorolhatnám, hogy mi mindent meg nem tesznek azért, hogy találkozzanak a nézőkkel. Sikerült Eszenyi Enikő terve: a Vígszínház valóban nyitott színház lett. Kulturális szerepe, ebből adódó stratégiai felelőssége nyilvánvaló.
De úgy tűnik: mégsem az. Igazi drámai fordulat következik: jövőre a Vígszínház, a 2010-es évhez képest, az összesített állami támogatásból 30 százalékkal kevesebb bevételhez jut. No comment. Hogy ez mit jelent a színháznak? A legszigorúbb takarékosságot, a személyi kiadások befagyasztását, minden egyes szerződés felülvizsgálatát, meg azt is, hogy nem zárható ki likviditási zavar a jövő évad folyamán.
Éves szinten a Vígszínház, a Pesti Színházzal együtt, mintegy 2 milliárd forintból gazdálkodik. A 2010. évi kb. 700 millió állami, önkormányzati forrásból idén 30 százalékkal kevesebbet kapunk meg - mondta el kérdésemre Csóti József gazdasági igazgató, majd folytatta: tehát a fenntartás több mint a fele saját tevékenységből, elsősorban a jegybevételből, szponzorációból, a társasági adó terhére kapott támogatásból és az épület bérbeadásából származik.
Ma az átlag jegyár háromezer forint körül mozog, az egy jegyre jutó állami támogatás viszonylag alacsonynak mondható, ezer-egynéhányszáz forint körül van. Arra a kérdésre, hogy vajon, abban a képtelen helyzetben, ha mondjuk, az állam teljesen kivonulna a színház mögül, vajon talpon tudna-e maradni a Vígszínház, Csóti József úgy fogalmazott, hogy valószínűleg igen, bár akkor és ott, az egy egészen másfajta színház lenne, Ványa bácsik és Othellók nélkül. Az átlag jegyár akkor minimum ötezer forint körülire emelkedne.
Bővebb információ itt található.