Igazán kiváló zenei élményben volt azoknak része, akik csütörtökön ellátogattak a Budapest Jazz Clubba. A színpadon négy fiatal gitártehetség mutatta be tudását.

A Harmónia Jazzműhely minden évben lehetőséget biztosít a legígéretesebb fiatal tehetségeknek a megmutatkozásra. Az előválogatás során a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (régi Zeneakadémia) és a konzervatórium tanárai jelölték ki azt a négy diákot, akik a tudásukkal kiemelkednek a többiek közül. A koncerten Pallai Péter a Harmónia Jazzműhely házigazdája köszöntötte a nézőket, aki elmondta, „a Jazz szempontjából Magyarország hasonlít Amerikára. Majdnem több a tehetség, mint a közönség” – majd hozzátette: - „6-7 év múlva ezek a fiúk már nagy nevek lesznek!”

A kiválasztottakra azonban még tovább kellett várni, először a barátságos erőpróbát kísérő, szintén fiatal zenészek léptek színpadra. A dob mögött Csizi László, a zongoránál Pintér Peti ült, míg a bőgőt Molnár „Plútó” József pengette. Csak ezután érkeztek az este főszereplői, akik a színpad közepén álló négy magányos széket elfoglalták: Dobri Dániel, Komjáti Áron, Tóth István és Tóth Mátyás. A koncert egy közös számmal kezdődött, a kísérők folyamatosan helyt álltak, míg a gitárosok váltva ragadták magukhoz a lehetőséget, hogy elkápráztassák az ekkorra már szép számú közönséget.

A közös „bemutatkozás” után a fiatalok egyenként is színpadra álltak, ahol mindenki két dalt adott elő. Dobri Dániel kezdte a sort, aki lassabb, békésebb dallamokkal ajándékozta meg hallgatóságát, melyet az bőségesen megjutalmazott taps formájában. A közönség azonban nem előlegezte meg a sikert, a pódiumra éppen fellépő zenészeket mintha gyanakvással figyelték volna, de a produkciók végeztével annál hálásabban köszönték meg fiatal tehetségeinknek a kiváló munkát.

A gitárosok játékában nyoma sincs az önzőségnek. Hagyják érvényesülni a kíséret szólójátékait is, mellyel még színesebbé teszik a produkciót. Egy-egy felvillanó zongora-, dob- vagy bőgőszóló során kiderül, hogy az egész színpad virtuózokkal van tele.



Külön élvezet a zene mellett az arcokat figyelni. Látszik a mély beleélés és a zene iránti igazi tisztelet. Az öröm, amikor beérik a gyakorlás gyümölcse a zenészekről átragad a közönségre, mely a kellemes gyertyafény, az asztalok és pár frissítő ital jelenléte ellenére színházteremre jellemző csöndben hallgatja az előadást.

Az egyéni játék után a gitárosok még egyszer közösen kiálltak a nézők elé és - az addigra már szinte megszokott módon - magas színvonalú játékkal búcsúztak el a hálás közönségtől. Az est vége előtt Pallai Péter levonta a konklúziót: „Mégis van fényes jövője a jazznek Magyarországon.”