Idén több atlanti fattyúteknős fészkel Texas partjainál, mint az utóbbi három évben.
A kutatók attól félnek, hogy a teknősökre kihatással lehet az olaj, és problémáik lehetnek a szaporodással. Mivel a tengeri teknősök legalább egy évtizedig nem érik el az ivarérett kort, az olajszennyezés teljes hatásait évekig nem fogják megismerni.
Ám a fészkelési időszak csúcsán, az egyedszámok jónak tűntek. Május 24-én 155 atlanti fattyúteknős-fészket szúrtak ki Texas partjain, ami jóval több a tavalyi számnál, és több mint amit 2009-ben és 2008-ban ugyanazon napon számoltak. Ugyanez igaz más tengeri teknősfajokra is, bár még csak most kezdtek fészkelni, így túl korai lenne megbízni ezen számokban.
A fészekrakási időszakot hosszú ideje alkalmazzák a tengeriteknős-populációk méretének felbecslésére, és a nőstények parti tojásrakása során összegyűjtött adatokra alapozzák a fajok védelmét is. Az atlanti fattyúteknősök esetén a cél 10 ezer fészkelő teknős elérése 2020-ra. Azon a ponton a legkisebb és legveszélyeztetettebb tengeri teknős feljebb léphet a sérülékeny kategóriába.
A teknősök populációja hosszú ideje a regeneráció útját járja. A nyomon követett inkubáció megvédi a tojásokat a prérifarkasoktól, tűzhangyáktól, keselyűktől, mosómedvéktől és más ragadozóktól. Emellett az apró kisteknősök hálóval történő letakarása, míg elérik a tengert, védelmet nyújt a madarak ellen. Csak azt követően hagyják magukra az apróságokat, hogy elérték a vizet.
A program olyan sikerese, hogy egyesek úgy vélik, a 2020-as cél hamar elérhető. Emiatt az olajkatasztrófa és hatásai igazán szívszorítóak voltak. Attól félnek, hogy a Texast sújtó aszály eltünteti a teknősnyomokat, megnehezíti, hogy idén megtalálják és megvédjék a tojásokat. Úgy vélik, az olajszennyezés is csökkentheti az utódok túlélési arányát.
Annak kiderítésére, mire számíthatnak, idén extra információkat gyűjtenek be. A fészkek számlálása mellett, vért vesznek a fészkelő nőstényektől, illetve szövetmintákat az elpusztult embrióktól, és az élvet született utódokat is megvizsgálják, hogy kiderítsék, az olajszennyezés átkerült-e az anyáról az utódra. A toxikológusok és szennyezéssel foglalkozó szakemberek segítik majd a biológusokat az információk elemzésében. A kutatók emellett figyelik a teknősök élőhelyét is, hogy a teknősök által elfogyasztott rákok vagy heringek végzetes károsodást szenvedtek-e az olaj miatt, mely aztán a teknősöket is károsíthatja.
teknős2
Blair Witherington, tengerbiológus és tengeriteknős-szakértő megjegyezte, az ilyen hatások gyakran olyan árnyalatnyiak, hogy éveken át nem is észlelhetőek. A Chesapeake-öbölben például a patkósrákok populációja olyan súlyosan károsodott, hogy az ál-cserepesteknősök jelenleg a halászhajókról származó halmaradékokat eszik, mely a biológusok szerint kevésbé tápláló és lassítja növekedésüket.
Míg a kutatók információkat gyűjtenek a fészkelő teknősökről, elmondásuk szerint nehéz megvizsgálni a teljes populációt, mivel az állatokat nehéz nyomon követni a tengeren, egyesek pedig– mint például a fiatalok – ritkán jönnek partra. Húsz évbe telik, míg elérik az ivarérettséget. Így igen hosszú idő kell ahhoz is, hogy megállapítsák, a populáció érintett-e.
A tavaly megtalált, olajjal borított teknősöket megtisztították és rehabilitálták. Mintegy 30 fiatal egyed csoportját engedték vissza a tengerbe május végén a régióban. Másokat még mindig kezelnek.
Forrás: Hirado.hu
