Hollywood sokszor és sokféleképp mutatta be a kapudrogként is számon tartott marihuánát – ezek némelyike egészen meglepő hatásokat társít a fűhöz.
A közönség asszociációival a forgatókönyvírók a drogos jelenetek egész tárházát álmodhatják a vászonra. De ez sajnos sokszor azzal jár együtt, hogy eltorzítják a valóságot. A következőkben megismerhettek 10+1 olyan filmet, melyben az alkotók messzire kerültek a valóságtól.
Csak az elmúlt pár évben jelent meg a filmeken marihuána mint ártatlan szociális drog. Előtte motoros bandákhoz vagy kiugrott egyetemistákhoz kötötték a drogos víziókat, mintegy olyan csapatépítő eszközként leírva ezzel a droghasználatot, mely megrontja és beszippantja a gyengéket. Utána pedig a fiatalok átváltozva, véresszájú hordákként fosztogatva térnek vissza a cselekményekbe. Sokszor az alkotók nem is fáradtak azzal, hogy burkoltan fogalmazzanak, egészen egyszerűen elrettentésként alkalmazták a drogozás tematizálását a „Csak mondj nemet!“ reklámokhoz. A listán szereplő alkotások nem ennyire szélsőségesek, csupán hiteltelenek, ebből kifolyólag pedig igen mulatságosak. Íme tehát a lista:
10. A suttyók visszavágnak
Ritkán köszön vissza az egyetemi élet hitelesen a vásznon. Megállás nélkül megy a bulizás, a lányok általában vetkőznek, a campus pedig kicsit sem emlékeztet arra a helyre, amit mi felsőoktatási intézményként ismerünk. Szóval már meg sem lepődünk, amikor egy csapat nyominger hatalmas bulit csap, és egy slukknyi fű után azonnali heherészésben tör ki. Ezt pedig követi a túlfűtött hedonizmus, melynek keretei között megtapasztalják a megtapasztalnivalót.
9. Amerikai szépség
A kapuzárási pánik sok mindent képes előidézni, például kilépést az irodai melóból, vagy ritka régi kocsi vásárlását. De valószínűleg eddig még senkit nem késztetett arra, hogy kétezer dollárt (azaz majd négyszázezer forintot) költsön 28 gramm fűre. Ricky Fitts, a szomszéd srác árulja ennyiért Lester Burnhamnek, főhősünknek saját anyagát, amit állítása szerint az amerikai kormány genetikai csúcsfejlesztése. „Totál jó hangulat, semmi paranoia“ – teszi hozzá Ricky. Attól függetlenül, hogy ez a gén-dolog merő kitaláció, Lester elutasítja Ricky szokásos háromszáz dolláros ajánlatát, és kifizeti a horribilis összeget.
8. Friday
A marihuána hatásai dokumentáltak. Gyors szívdobogás, száraz száj, megnövekvő étvágy, piros szemek és hollywoodi mellékhatásként ijesztő hallucinációk. Ez az extra hatás leginkább a mozgóképeknek köszönhető, ami érthető is, tekintve a vizualitás adta lehetőségeket. Mindegy, mennyire tiszta a feje/elméje az adott karakternek, egy pár slukk után hihetetlen fantomképeket képes maga elé képzelni. Ez történt Craig Jones-szal is, aki csak épphogy beleszívott a barátja, Smokey jointjába, már flashelt is rendesen.
7. The Breakfast Club
Egy szép szombati napon, a vegyes, egymással egyébként normális élethelyzetben szóba nem álló fiatalok társasága kénytelen-kelletlen együtt tölti iskolai büntetését. A nagy unalom közepén úgy döntenek, hogy tartanak egy rövidke betépő szünetet a könyvtárban, néhány méterre az igazgatói irodától. Pimasz? Eléggé. Hihető? Aligha. Az egyik szereplő, Andrew Clark a szer hatására szó szerint bedilizik, és fejrázva táncolja körbe a helyszínt, akcióját pedig egy ajtóüvegtöréssel koronázza meg. Nyilván ez is nagyon hiteles. De legalább a fura tapasztalatok során összebarátkoznak a fiatalok.
6. Dragnet
A hadaró, mindig jól öltözött Joe Friday számára a marihuána rettegett kapudrog. Egy elkerülhetetlen ösvényt jelképez számára, amin ha elindul, a végén nem menekül, a kezei béklyóba lesznek kötve és három hónappal az első fogyasztás után azon kapja magát, hogy már a vénáit is tönkretette. A sorozat egyes epizódjaiban Friday és kollégája számos betépett delikvenssel találkozik, elméjük éppen messze kalandozik testüktől. A kihallgatáson persze rendre kiderül, hogy a pszichedelikus világba való belépés kezdete mindig ugyanaz, a marihuána.
5. Cool Túra és Hé haver, hol a kocsim?
A drogosok és kutyáik szoros szimbiózisban élnek. A gazdik ételt, szeretetet és menedéket nyújtanak a négylábúaknak. A kisállatok pedig tiszteletükkel viszonozzák a törődést, ezzel kárpótolva őket, és megadva nekik mindazt, ami emberi kapcsolataikból hiányzik. Különleges kapcsolat ez, de még a totálisan beállt ember is meg tudja különböztetni egymástól a drogos haverját és a kutyáját. A Cool Túra és a Hé haver, hol a kocsim? valahogy mégis képes rá, hogy elmossa a fajok közti határt. Ennél még a Kipurcant a bébicsősz, anyának egy szót se! is hitelesebben ábrázolja egy kutya bedrogoztatását.
4. Cosby
Cliff és Clair Huxtable, a sorozat főhősei igazi szigorú szülők, de következetesnek korántsem nevezhetők. Megbüntetik lányukat, ha kisminkeli magát, azonban egy szót sem szólnak, amikor találnak egy jointot fiuk holmija között. Tényleg elhiszik a fiú meséjét, miszerint nem tudja, hogy kerülhetett oda, és végig kell hallgatniuk számos valószínűtlen magyarázatot a cucc eredetét illetően. Mint például, hogy a srác osztálytársáé a cigi, aki, amikor belépett a terembe a tanár, gyorsan padtársa cuccai közé rejtette azt, ahelyett mondjuk, hogy zsebre vágta volna. Érdekes módon a veszély elmúltával már nem is tartott rá igényt többé a nagyvonalú osztálytárs.
3. Kiképzés
Oscar-díjas alakításában Denzel Washington Alonzo Harris-ként igazi szociopata. Többek között arra kényszeríti újonc társát, hogy a rendőrség által lefoglalt marihuánakészletből maga is szívjon. Teszi mindezt egy útkereszteződés közepén, fegyvert szorítva a srác fejéhez. Nanáhogy.
2. Tini Nindzsa Teknőcök
A nyolcvanas években még elhitték volna, ha azzal védekezel a hatóságoknál, hogy a díler rád erőszakolta a drogot. Az iskola folyosóján jönnek-mennek az általános iskolai tanulók, egy pubertáskorú díler három jointot próbál rásózni egy, a válláig sem érő és feleannyi idős fiúra. Amikor ez utóbbi hezitál, a rábeszélő lecsirkézi. A rajzfilm-teknősök segítségével azonban sikerül visszavágnia a kigúnyolt fiúnak: “Nem vagyok csirke! Te vagy a pulyka!“ Ennél még Donatello és Michelangelo párbeszéde is autentikusabb.
1. Reefer Madness
Ebben az 1936-os, drogozástól óva intő történetben az alkotók sorra veszik annak káros hatásait. A film másik címe: a Mondd el a gyermekeidnek (Tell Your Children) már erősen reflektál a film szándékára. A film elkészültét egy templomi csoport finanszírozta, és a szülők számára készült, hogy megtudják, mi vár gyermekeikre, ha marihuánát fogyasztanak.
A Reefer Madnessben gimnáziumi tanulók (akiket negyvenes éveiket taposó színészek alakítanak) a fűtől hallucinálnak, amnéziásak lesznek, kiszámíthatatlanokká válnak, ingadozik a hangulatuk, ok nélkül olthatatlan haragra gerjednek, és néha az őrület határára kerülnek. Ma már persze úgy érezzük, hogy az alkotók azáltal, hogy ennyire hibásan ábrázolják a droghasználat hatásait, az oktató jelleget inkább komédiába fordítják át, s a Reefer Madness ezzel minden, csak drogmegelőzést propagáló film nem.
+1 Elszakadás
Milos Forman 1971-es alkotásában is a szülők felől közelít a témához, főhőseink tizenöt éves kamaszlányukat keresve érkeznek a Szökött Gyermekek Szüleinek Társaságába, ahol egy pszichológus és egy ügyvéd unszolására kipróbálják a marihuánát. Lépésről lépésre elmagyarázzák nekik, hogyan kell szívni, mik a szabályok, és milyen etikett vonatkozik az efféle tevékenységre. A szülők pedig jó nebulók módjára járnak el, és a így a várt hatás sem marad el, jobbra-balra dülöngélve, elbódultan, hallucinációk között élvezik a varázst. Fontos azonban elmondani, hogy a többi részlettel ellentétben itt határozott alkotói intenció áll a jelentek, és az egész film mögött, ugyanis leginkább a felső-középosztály lehetetlen viselkedési és életvezetési szokásainak állít görbe tükröt az Elszakadás, és annak, ahogy az információ hiánya hatalom a tiltás és a büntetés kezében. Forman egyébként is bemutatta, hogy ért a témához, elég csak a Hairre gondolnunk, ahol pontosan a droghasználó szubkultúrát állította középpontba.
