„Az élet olyan, mint a biciklizés. Vagy haladsz, vagy felbuksz“– mondja a Sweet Mambo egyik szereplője. Ez a gondolat pedig végigkíséri Pina Bausch életművét, koreográfiái mérhetetlen természetességgel beszélnek a világról, az emberi kapcsolatokról, hullámvölgyekről és hullámhegyekről úgy, hogy bárki megtalálja bennük a neki fontos üzenetet.

A Tanztheater Wuppertal-Pina Bausch Társulat június 13-án és 14-én a Nemzeti Színházban vendégszerepelt Sweet Mambo című darabjukkal, mely címét az előadás során elhangzó egyik dalbetétről kapta. A kulturális rendezvény kapcsán egy sajtóbeszélgetéstre is lehetőség nyílt, melyen a társulat három tagja, Nazareth Panadero, Julie Shanahan és Daphnis Kokkinos mesélt a Pina Bausch-sal töltött időről, munkamódszeréről, személyiségéről, tehetségéről.

Nem véletlen, hogy mind a szakma, mind pedig a közönség, vagy az egyszerű laikusok is ekkora imádattal és áhítattal beszélnek a művésznőről, hiszen Pina Bausch valóban a világ legkülönlegesebb művészei, emberei közé tartozott, aki határtalan kíváncsisággal és szeretettel fordult embertársai felé, s a világhoz való nyitott és érdeklődő hozzáállása nyilvánult meg koreográfiáiban is.

Pina Bauscht a táncművészet megújítójaként tartják számon. Darabjaiban egyszerre vannak jelen a klasszikus balett elemei, az ember zsigeri reakciói és a zabolázatlan érzelmek kifejezésére szolgáló mozdulatok. Az általa életre hívott mozdulatsorokat nézve gyakran nem is értjük, hogy lehet valami ennyire szép, ennyire érdekmentes és természetes.


A társulat 1999-ben már járt Magyarországon, az itteni tartózkodásuk inspirálta a Zöld Föld című előadásukat. Ehhez hasonlóan több koprodukciós előadás (például Viktor, Palermo Palermo, Ein Trauerspiel, O Dido vagy a Rough Cut) is született, amelyekkel a 2012-es londoni olimpián is fellépnek majd, ahol az összművészetiséget fogják képviselni.

A táncosok egyébként úgy emlékeznek a Budapesten töltött időre, mint ami az élet ünneplése volt, sok tánccal és zenével. Nem volt probléma, hogy nem értenek magyarul, mert a zene nyelve közös mindenütt a világban. A magyarokat könnyen barátkozó, vendégszerető emberekként írták le, akik természetességükkel megkönnyítették a közös munkát, és itt tartózkodásukat. Most a Sweet Mambo rengeteg jelenetében beszéltek magyarul, így az sem maradhatott el, hogy a magyar nyelv bonyolultságára reflektáljanak. Mostani látogatásuk során csak két előadásra jutott idejük, de az itteni próbákon számos fiatal lehetőséget kapott, hogy együtt táncolhassanak a világhírű művészekkel.

A Sweet Mambóban, a Nemzeti színpadán pedig megelevenedett előttünk maga az élet, kicsiben. Melyben néha átgyalogolnak rajtunk, néha mi vagyunk a világ királynői, néha boldogok vagyunk, néha tudunk nevetni magunkon és másokon, néha pedig kicsinek és üresnek érezzük magunkat.

Néha egyedül vagyunk, néha pedig másokkal, és néha akkor is egyedül vagyunk, ha másokkal vagyunk. A Sweet Mambo egyszerre szorítja össze a szívünket, és nevettet. Az előadást mindenféle fejtegetés, üzenetkeresés nélkül is lehet nézni, csak élvezni a hömpölygő mozdulatokat, az emberi test szépségének látványát, ugyanakkor meg lehet próbálni kivenni belőle egy saját jelentést, üzenetet, vagy értelmezést. Mert Pina célja nem az, hogy egy univerzális üzenetet átadjon, vagy megoldókulcsot mellékeljen, hanem azt, hogy aki mozdulatait nézi, érezzen és lásson, gondolkodjon.

Amikor a szereplőket arról kérdezték, szerintük mi a darab koncepciója, értelme, ők is felhívták a figyelmet arra, hogy nincs egyetlen jelentés. Sok van, ahogy az emberek is sokfélék. Az előadásnak csak célja van, megérinteni az emberi szívet. Elmondani, hogy az emberi lények csodálatosak. Hogy mindenki felfedezhesse ezt magában, még akkor is, amikor fényévekre érzi magát ettől.