A Mosás, vágás, ámítás szereplői hazudoznak, szerelembe esnek, majd megpróbálnak mindent helyrehozni. Kísértetiesen emlékeztetnek saját magunkra.
Ha Audrey Tautou feltűnik a vásznon, valószínűleg senki nem marad közömbös iránta. Van, akit idegesít vagy kiborít, és van, akit feltüzel, megnevettet vagy rabul ejt az a két titokzatos szempár, a kecses mozdulatai és az őszinte kacagása. Számos szerepben láthattuk már, az Isten nagy, én kicsi vagyokban spirituális kalandorként, a Gyönyörű mocsokságokban török bevándorlóként, vagy például Coco Chanelként ismerhettük meg. De minden szerepét egyhez viszonyítja a nagyérdemű, Amelie-éhez.Mert Amelie Poulainként nemcsak saját karrierjét állította Föld körüli pályára, hanem olyan hősnőt adott a filmvilágnak (persze ebben a társíró-rendező Jean-Pierre Jeunet-nek is volt némi szerepe), akire bárki felnézhet és értékelheti lehengerlő báját és kedvességét, és azt a hozzáállást a világhoz, amitől az egyszerű dolgok sem lehetnek mások, mint nagyszerűek.
A Mosás, vágás, ámítás első ránézésre egy könnyed, romantikus történet, egy kedves nyári limonádé, azonban mélyebbre ásva kiderül, hogy sokkal több annál.
Mert a szerelemre való ráébredés, a pár összehozása szinte háttérbe kerül az életigenlésre való buzdítás keserves próbálkozásai mögött. Megismerünk sorsokat, embereket, egyéniségeket, akik nem félnek nem tökéletesek lenni, akiknek megvannak a maguk hibái, és csak boldogulni próbálnak az életben. Valójában ez a film pontosan olyan, mintha csak lefilmeztünk volna egy részletet valakinek az életéből. Na jó, lehet, hogy egy kicsit bonyolultabb, hiszen a hazugságok efféle szövődménye itt már szinte burleszkszerű. Azzal a kivétellel, hogy most egyáltalán nincs kedvünk nevetni. Az ember esendő, és ezen nincs mit titkolni.
Részemről rendben van, ha valaki nem próbál a valóságtól elrugaszkodott hősöket bemutatni, hanem inkább az életből merít ihletet karakterei megálmodásakor. Lehet, hogy kevésbé szerethetőek, de legalább általuk közelítünk a hús-vér emberek hús-vér problémáihoz.
Az már más kérdés, hogy a közönség mennyire fogja díjazni az efféle filmkészítést, hiszen sokan szórakozni vágynak a moziban, nem pedig arra, hogy saját kicsinyességükre, vagy tökéletlenségükre emlékeztessék őket. Persze nem feltétlenül kell bármit is számon kérnünk a mozin, nem feltétlenül kellenek mélyen szántó gondolatok, elég, ha valakit meg tud érinteni egy történet. A Mosás, vágás, ámítás nem akar reflektálni a világ dolgaira, a társadalmi problémákra, csak bemutatja néhány ember szövevényes viszonyát. Jean szerepében Sami Bouajila pedig bárkit levesz a lábáról. Itt maga a történet fontos, és az emberek, akik azt átélik.
színes, feliratos, francia romantikus vígjáték, 105 perc, 2010
Forgalmazza: Szuez-film Kft.
Bemutató: 2011. Június 16.
Rendező: Pierre Salvadori
Forgatókönyvíró: Pierre Salvadori, Benoît Graffin
Szereplők:
Audrey Tautou (Émilie Dandrieux)
Nathalie Baye (Maddy Dandrieux)
Sami Bouajila (Jean)
Stéphanie Lagarde (Sylvia)
Judith Chemla (Paulette)