GUILLAUME APOLLINAIRE:
ALKONY

Marie Laurencinnak

Húnyóban a fény a gyepen
Borzongatja a holtak árnya
Arlekínát ki meztelen
Testét a tó tükrén csodálja

Egy öregedő sarlatán épp
Beharangozza a parádét
A fakó égen csillagok
Tejfehér tüze hunyorog

A sápadt bohóc színre táncol
Nézőit köszönti előbb
Bűvölőket Bohémiából
Néhány tündért s varázsvetőt

Az égről csillagot szakasztott
Most ujja hegyén pergeti
S a taktust lábával veri
Hozzá cimbalmon egy akasztott

Vak ringat egy szép kisdedet
Őzsuta gidákat vezet
S a törpe szívszorongva látja
Óriássá nő a pojáca

(Rónay György fordítása)