Egy római gladiátor 1800 éves sírkövének rejtélyes üzenete igen sötét történetről mesél.
Megvizsgálta az egy évszázada Törökországban talált követ, hogy megpróbálja meghatározni, a rajz és a felirat miről árulkodik.
A sírkövet nem sokkal az első világháború előtt a brüsszeli Musee du Cinquanternaire-nek adományozták. Rajta két kardnak kinéző fegyvert tartó gladiátor látszik, amint ellenfele fölé magaslik, aki a megadás jelét mutatja. A leírás szerint a kő azt a helyet jelzi, ahová Diodoruszt eltemették.
A summa rudis főbíró, akinek gladiátor tapasztalatai is lehettek. A felirat arról is szól, hogy Diodorusz Amisusban született és harcolt, mely a törökországi Fekete-tenger déli partvidékén található. Bár Carter több száz gladiátor sírkövet átvizsgált már, ez a „sírfelirat teljességében különbözik minden mástól, mert egy történtet mesél el.”
A történet mintegy 1800 évvel ezelőtt zajlott, amikor a birodalom hatalma csúcsán volt, határai Hadriánusz Falától - Anglia - a szíriai Eufrátesz-folyóig terjedtek. A gladiátorjátékok népszerű látványosságnak számítottak, melyek többségében két férfi harcolt egymással. Bár a sebek miatti halálozás rendszeres volt, a csaták nem szabály nélküli, halálig tartó összecsapások volt – mondja Carter.
Úgy hiszi, számos nagyon részletes szabály irányította a gladiátorjátékokat. Bár a pontos szabályokat nem ismerik mélységükben, némi információt ki lehet szedni a fennmaradt szövegek és művészi ábrázolások nyújtotta referenciákból. Ilyen például, hogy a harcokat a summa rudis felügyelte. Az általa alkalmazott szabályok egyike, hogy a legyőzött gladiátor jelezhette vereségét, és amennyiben a munerarius - a játékokért fizető gazdag egyén - jóváhagyta, a versenyző további harc nélkül elhagyhatta az arénát.
Egy másik szabály, mely a jelek szerint érvényben volt azt mondta ki, ha egy gladiátor véletlenül elesett – ellenfele hozzájárulása nélkül – akkor felállhatott, felszedhette fegyverét, és folytathatta a harcot. A jelek szerint ezen utóbbi szabály érvényesült Diodorusz esetében is.
Carter szerint a két kardot tartó gladiátor Diodorusz utolsó harcának egyik momentumát ábrázolja, amikor Demetriuszt leütötte, és megragadta kardját. „Demetriusz megadta magát, Diodorusz nem öli meg. Hátrál, arra számítva, hogy megnyeri a harcot" – mondja Carter. A csata úgy tűnik, véget ért. Ám a főbíró – talán véletlenszerűnek ítélve Demetriusz esését, vagy valamilyen hátsó gondolat miatt – másként vélekedett – mondja a kutató. „Közbelépett, leállította a harcot, és lehetővé tette, hogy Demetriusz felálljon, visszavegye pajzsát és kardját, majd folytassa a harcot.”
Ekkor viszont már Diodorusz volt bajban, az arénában halt meg, vagy pedig Demetriusz olyan sebet ejtett rajta, mely röviddel azt követően életébe került. Az esemény több száz, ha nem ezer ember előtt történhetett.
Miután Diorodusz meghalt, a sírkövet létrehozó emberek – valószínűleg családja vagy barátai – igen bosszúsak voltak – sugallja Carter -, hogy úgy döntöttek, a sírfelirat néhány végső szót is kapjon. „A sors és a summa rudis alattomos árulása ölt meg.”
Forrás: Hirado.hu
