Kedd délután ünnepélyes keretek közt nyílt meg a Korda Stúdió látogatóközpontja.
A píárosok kitettek magukért, 300 vendég várta, hogy átvágják a szalagot.
Meghallgattuk Bánki Eriket, dr. Cser-Palkovics Andrást, Horváth Gergelyt, és Csapó Tamást a stúdió igazgatóját is, akik egyrészt nagy örömmel vették, hogy a látogatóközpont elkészült, másrészt terveik szerint évente 35-40.000 látogatóval számolnak. A Magyar Turizmus Zrt. nagy lehetőséget lát Magyarország imázsának a külföldi filmeken keresztül történő promotálásában, ezért is hoztak létre önálló üzletágat ennek felvirágoztatására.
Az ötlet beválni látszik, bár nem tudom ez mennyire a Magyar Turizmus Zrt. érdeme, és mit fognak a nézők látni, mivel júliustól a Az idők végezetéig és a Borgiák című sorozat újabb epizódjai készülnek itt és emiatt a díszletvárost magát a látogatók csak 2012 után tekinthetik meg.
Talán nem meglepő, hogy a Demján Sándor cége által épített, és Andrew Vajna nevével fémjelzett stúdió a teljes projekt 50 százalékát kitevő 592.366.750 Ft-ot nyert az Új Széchenyi Tervből az európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával. Bevallom, fogalmam sincs, mi került a látogatóközpontban 1,2 milliárd forintba, de hát a film mindig is drága mulatság volt.
A központnak három fő eleme van, az 1400 nm-es kiállítócsarnok, egy hatalmas, 1100 nm-es étterem és egy középkori díszletváros, mely 8000 nm-en terül el.
Maga a kiállítótér két részre bontható: az első részben Sir Alexander Korda és testvéreinek relikviái láthatók, egy-egy berendezett szoba, és sok történet a nagy magyarról. Ezeket ugyan egy könyvből is megtudhattuk volna, de tény, hogy élményszerűbb a nagy Korda Remingtonját egy szoba sarkában bámulni, mint olvasni róla. Kordáék kipipálva, jöjjön a másik rész, ahol a Camera Obscura, a green box és a zörejstúdiót van. A kiállítás ezen részén megtekinthetünk egy csomó régi kamerát a Műszaki Múzeumból kölcsönözve, a szemünket megvezető játékokat – melyek meggyőződésem, hogy a Csodák Palotájából kerültek ide – néhány jelmezt a Magyar Vándor című filmből, és egy régi Steenbeck vágóasztalt.
A kiállítás - koncepciója szerint - megmutatja a filmezés fázisait, a forgatástól az utómunkáig, belevéve a rajzfilmeket is. Megtekinthető még itt a Taxidermia néhány szörnyszülöttjének maszkja, a maketthajókról már nem is beszélve.
A legizgalmasabb a zörejszoba, ahol a Glamour című film egyes jeleneteinek zörejszinkronjával próbálkozhatunk, így néhány percre mi lehetünk Ónodi Eszter vagy Eperjes Károly, vagy legalábbis a cipőjük.
A tervek szerint a látogatók részt vehetnek majd filmforgatásokon is és vásárolhatnak az ajándékboltban. Mi lebotladoztunk a középkori díszletek közé, ahol valamilyen ok miatt szigorúan tilos volt fotózni, és a ragyogó napsütésben izzadva ültünk a hatalmas mészkőlépcsőkön, akár a világ bármelyik turistája, bármelyik olasz városban. Csak itt a falak mögött nem volt kiállítás.
Hogy ki jön majd ide, az egyelőre rejtély. Bár, ha annak idején minden osztálynak kötelező volt a Honfoglalás megtekintése, akkor itt is könnyen összejöhet a tervezett évi 40.000 látogató.
