Üldögélsz a hegyormon, és várod, hogy a pulzusod lelassuljon. A nap kellemesen melengeti a hátad, a magaslati szél felszárítja az izzadtságod. Eszedbe jut, hogy jutalomként rábontasz egy sörre. Igen ám, de hogy viszed fel?
Gyakorlott túrázók tisztában vannak azzal, hogy ha messzire megy az ember gyalog, akkor tényleg csak azokat a dolgokat viszi magával, amik biztosan kellenek. Az elején még minden jó ötletnek és nélkülözhetetlennek tűnik, de minden egyes megtett lépéssel egyre feleslegesebb súllyá válnak. De van, aki még így is ragaszkodik a jól megérdemelt italhoz.Kempingötletek gyakorló alkoholistáknak.
Az üveges bor súlyából adódóan egyértelműen tiltólistás. Van, akinek még a sarokról is nehezére esik hazacipelni, nem hogy át egy hegyen. Szerencsére már sok helyen lehet kapni dobozos bort, amihez még csap is van, így gyakorlatilag hordóként funkcionál, és a közhiedelemmel ellentétben nem mindegyik lőre. Ha túrázni megyünk, megéri kivenni a kartondobozból, és csak a tasakot vinni magunkkal. Ha kifogy belőle a bor, el ne dobjuk – fújjuk fel, és kész a rögtönzött párna.
Egészségügyben dolgozó természetbarátok némi előnyben vannak, ha infúziós tasakhoz kell hozzájutni. Ami azért szerencsés tárolóeszköz, mert lapos, könnyű, és jár hozzá egy szép, hosszú szívószál.
Ha nem elégszünk meg a borral, hanem koktélozni szeretnénk, azt is megtehetjük. A kemping koktélbár nem is igényel olyan sok előkészületet, csak pár kisebb flakont és tégelyt a fűszereknek. Ha okosan kombináljuk a hozzávalókat, többféle koktélt is kikeverhetünk magunknak a tábortűz mellett. Állítólag a Manhattan jól megy a hálózsákhoz.
Ha nem szeretnénk cipekedni, de megpusztulunk egy sörért, akkor nagy mázlink van. A svájci székhelyű Katadyn cég elképesztő dolgokat árul legismertebb márkája, a Trekking-Mahlzeiten neve alatt. Kapható náluk például sör ízű italpor is, amihez csak vizet kell adnunk, alkohol viszont nincs benne. (Ez a cég árulja a világon elsőként a konzerv sajtburgert is - ők tényleg minden kényes túrázóra gondolnak.)
És természetesen kapható tubusos vodka is, amit vélhetőleg a szovjet űrhajósok számára fejlesztettek ki.
Ha hűtőszekrényt nem viszünk magunkkal, akkor érdemes víz közelben sátrat verni. Egy patak természetesen mosakodáshoz is elengedhetetlen, de ebből a szempontból sokkal fontosabb, hogy jól le tudja hűteni az italokat. Figyeljünk arra, hogy megfelelően rögzítsük is őket, nehogy hiábavaló legyen a hurcolás. Ha ez túl bonyolult, akkor érdemes a szeszt egyből a termoszba tölteni, hogy hideg maradjon – erről viszont ne felejtsük el tájékoztatni a többieket.
Ha vízitúrázunk, a megoldás ismét elég egyszerű - dobjunk be egy szákot a vízbe, abba a hűtenivalót, és kössük az egész cuccot a hajóhoz. Megvan az illúzió, hogy kisebb súlyt viszünk magunkkal, és nem melegszik fel, mondjuk, a pálinka.
Netán mégsem vízközelben tartózkodunk? Semmi baj. Ássunk egy szép nagy gödröt, inkább mélyet, mint széleset, és temessük el a készletet. A föld hűvösen fogja tartani, amíg ki nem ássuk. A helyet viszont érdemes megjelölni, különben mehet a kincsvadászat.
Nagyon felkészültek vagyunk, és van túrabotunk? Le lehet csavarni a tetejét? Nem teleszkópos, de üreges? Akkor adja magát a dolog, hogy meg is töltsük valamivel. Ha már úgyis magunkkal visszük...
Mindezek mellett pedig, nyilván felesleges mondanunk, érdemes az alábbiakra is figyelni: nem hagyjuk szét a szemetet, adunk a többieknek is, és soha, de soha nem próbáljuk ki, mennyire jó az egyensúlyérzékünk néhány sör után azon a bizonyos hegyormon.