Gumicsizma, nejlonzacskó, nagy méretű szemetes zsák és szigszalag nélkül semmiképp ne induljunk el fesztiválozni. Ellátogattunk a messzi Nyugat-Európába, hogy meglessük, hogyan fesztiváloznak ott. Az úti cél a német Southside fesztivál volt.

A csalogató line-up rideg túlélőtúrát takart. A naiv, Szigeten szocializálódott fesztiválozó három napnyi esővel, orkánszerű széllel és térdig érő sárral találta szemben magát, amely időjárás csak a sátor felállítását könnyítette meg.



Bár láttunk már esős fesztivált, ami itt fogadott minket, az maga volt az apokalipszis.
Mégis, mihez kezdjen egy elpuhult nagyvárosi ilyen esetben? Egy életre megtanultuk; szigszalag nélkül sehova se menj! Álljon itt néhány – valós, letesztelt – tipp a túléléshez.

Az agyagos föld és eső találkozásából olyan brutális sártenger született, ami pillanatok alatt képes volt eltüntetni cipőt, gumicsizmát, bébielefántot. Ahhoz, hogy az ember ne veszítse el – mindenképp csuromvizes – lábbelijét, a gumicsizma megmentésére az egyetlen járható út, ha magára szigszalagozza azt.

Lehetőleg térdig és duplán tekerjük az életmentő ragacsot. (Legjobb a Duct Tape ezüst színű, mindent egyben tartó csoda - a szerk.) Így nemcsak azt akadályozhatjuk meg, hogy a gumicsizma a sár martalékává váljon, de arra is hasznos a módszer, hogy így már csupán annyi a feladatunk, hogy térd fölött óvjuk a testünket. Vérbeli Southside-i fesztiválozók, öreg rókák meglátása szerint a legmegfelelőbb mód, ha fesztivál első napján tetőtől talpig szigszalagba tekerjük magunkat, majd ebben a bebábozódott állapotban várjuk, míg felszárad a föld.



Ám mi a teendő térd fölött? Ha már a gumicsizma mozdíthatatlan szervült a lábra, ideje elgondolkozni, hogyan óvjuk meg azt az egy – jobb esetben két – farmert, amit magunkkal hoztunk. A szigszalag itt is a segítségünkre siet. Kevésbé szerencsések, a cipők és alsóneműk tárolására hozott nejlonzacskókat tapasztják magukhoz. A kissé leleményesebbek a fél órányira lévő városból szerzik be az XXL méretű szemetes zsákokat, amelyek a láb és test védelmére is kiválóan alkalmasak. Amennyiben kettőt összeragasztunk (igen, szigszalaggal!), kiváló esőköpeny birtokosai lehetünk.

A fent említett szerelés kevés teret ad a mozgásra pedig – mikor az ember kimerészkedik a többé-kevésbé biztonságot nyújtó 3 másodperces Quechua sátrából –, másra sem vágyik, hogy végre menjen, és túléljen a kinti világban. Aki annyira igényes, hogy mozogni is szeretne, annak több szemetes zsákra lesz szüksége. Minimum háromra. Kettő egyesével mindkét lábra, egy a testre. Mindez lehetőleg összeragasztva, hogy hermetikusan záródjunk.

Persze a másik véglet is járható út. Vegyünk le mindent, és irány a sár! Számos visszajáró fesztiválozó választotta ezt a megoldást. Az átlag 10-15 fok ellenére a látogatók fele fürdőruhában élvezte a sárban dagonyázás örömeit. Még az sem számított zavaró tényezőnek, hogy a zord időjárás következtében a szervezők „nem biztonságosnak” nyilvánították az egyetlen fürdőhelyiséget, és lezárták azt.



Ha mindezen előkészületeket megtettük, és eljutottunk a fesztivál területére, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy darwini értelemben az életben maradásra születtünk, aminek meg is van a jutalma. A kíméletlen időjárási viszonyok ellenére a fesztivál zeneileg nagyon színvonalas. Egyetlen koncert sem maradt el, nem voltak nagy késések, a szél ellenére a hangosítás is kiváló volt. Többek között fellépett a Foo Fighters, Portishead, Gogol Bordello, Kaiser Chiefs, Arcade Fire és a Chemical Brothers.

Szép lenne azzal zárni e sorokat, hogy jövőre ugyanitt, de biztos, hogy nem. Következő évben a sivatagból jelentkezünk.