A cirkusz a gyermeki áhítat, a csodák világa. A lélegzetelállító légtornászok, az artisták, a hihetetlen mutatványokra képes állatok elbűvölik az apróságokat.
A jelenlegi Eötvösök ötödik generációja szerepel a porondon. A világszerte ismert zenebohóc, a magyar cirkuszművészet egyik legismertebb és legkedveltebb alakja, Eötvös Gábor Balatonmagyaródon született 1921. június 28-án.
Öt testvére és hét féltestvére szintén a porondot választotta. A cirkuszkocsiban született, akárcsak két fia és a lánya. Saját cirkusza volt, sőt már apjának, nagyapjának is. Már tízéves kiskölyökként is bohóc akart lenni, de hiába kérlelte cirkuszigazgató apját, az rendre azt felelte: ez még várhat, a nevettetés komoly dolog.
Felesége – Piccard Mariska – szintén artistadinasztia, a Piccard család tagja. Nyolc testvérével egyetemben ő ugyancsak lakókocsiban látta meg a napvilágot. Tizenkilenc évesek voltak, mikor összekerültek, s a szülők először ellenezték a házasságot. A végén aztán csak összeházasodtak. Eötvös Gábor hatvankét évi házasság után 2002. január 12-én hagyta özvegyen feleségét.
Hét-nyolc éves korától tanult muzsikálni: hegedűn, harmonikán, az összes fúvós hangszeren, mert a papája mindegyiken kitűnően játszott. A trombita volt a kedvence.
Hogy jött létre a "van máááásik" produkció? Özvegye így emlékszik: "Jugoszlávia magyarlakta területén léptünk föl, amikor az egyik hangszer valahogyan beleakadt Gabi kabátjának belső zsebébe. Teltek a másodpercek, és a hangszer csak nem jött elő. Nagyon kínos volt. Amikor valahogy mégis kiszabadította, azt találta mondani, hogy „nyugi gyerekek, van mááásik!” Erre elkezdtek nevetni. Másnap megpróbálta, mi van, ha minden hangszer elővétele előtt bejelenti, hogy van másik. Bejött. A „nyugi gyerekek”-et elhagyta, és megmaradt „van mááásik”. Nagy sikere lett. Ötven-hatvan év alatt húsz-huszonöt nyelven is meg kellett tanulnia, ugyanazzal a hanglejtéssel, ahogy a poén magyarul is kijön. A szállóigévé lett mondatot egyébként levédettük, akárcsak a családnevünket, meg magát a számot is. "
Részlet egy özvegyével készült riportból: "Nézze, nem nagyképűségből mondjuk, de mi annyi elismerést szereztünk ennek az országnak, és annyi pénzt, valutát kerestünk ennek az országnak, hogy azt maga el se tudja képzelni. Amennyit csak nagyon kevesen. Mi a valutát leadtuk, mikor hazajöttünk, és annak csak a töredékét kaptuk meg forintban.
Akkor ilyen törvény volt, mégse maradtunk kint sehol. Nekünk is volt saját cirkuszunk, de 50-ben minket is államosítottak. A cirkuszt, az állatokat, a rekvizitumokat, mindent elvettek, pedig mindenért mi dolgoztunk meg, még azt a lánctalpas traktort is elvitték, amivel a kocsikat vontattuk. Ezután az Országos Cirkuszvállalat leszerződtetett, akkor leadtuk a munkakönyvünket, és mikor nyugdíjba mentünk, csak akkor váltottuk ki.
A cikk itt folytatódik
