A huszadik század zenei életének egyik legjelentősebb újítója, a jazz igazi királya, ki megjelenésével, hangjával és zenei tudásával máig nem talált méltó követőre.
Armstrong úr 70 szép évet élt, s New York-ban halt meg 40 évvel ezelőtt. Népszerűsége azóta is töretlen, képét még bélyegen is megörökítették. Zenéjét szerte a világon hallani; szinte minden egyes hang, amelyet valaha is lemezre vett újra és újra megjelenik a boltok polcain különböző kiadványokon.
Armstrong belekóstolt Hollywoodba is, és ez a szerelem egész életén keresztül végigkísérte. Menthetetlenül belesodródott a show-bizniszbe, állandóan a legnagyobb sztárokkal és a legnagyobb sztároknak zenélt. 1967-es What a Wonderful World című kislemezével azonban kitörölhetetlenül beírta magát a popzene történelmébe is. A brit slágerlistán első helyig kúszott dal, és közel fél évig le sem lehetett szorítani a listáról. Nagy-Britanniában ezalatt az idő alatt félmillió darabot adtak el a kislemezből, világszerte pedig még egy milliót, ami még ma sem lebecsülendő példányszám.
Daniel Luis Amstrong 1901. augusztus 4-én született New Orleans egyik szegénynegyedében. Nagyapja még rabszolga volt, apja pedig gyári munkás, aki nem sokat törődött családjával. A híres-hírhedt Storyville-ben nőtt fel piszokban és zajban, szegénységben és betegségben, a zsebtolvajok, szajhák vásári prédikátorok, de nem utolsó sorban a jazz-zenészek városában is.
Utcagyerekként tanulta meg az élet törvényeit, s valószínűleg sosem fedezhette volna fel tehetségét a világ, ha tizenkét évesen nem kezd el az utcán lövöldözni az újév tiszteletére. Ennek ugyan vajmi kevés köze volt a tehetséghez, de legalább oda vezette. Ugyanis javító-nevelő intézetbe zárták, ahol szerencséjére nem a helyi kocsmák bevédésére tanították, hanem kürtön játszani.
Az intézet katona-fúvós zenét játszó együttesében először dobos, majd kürtös, végül kornettos lett. 1914-ben került ki az intézet falai közül, s akkor minden munkát kénytelen volt elvállalni, hogy eltarthassa édesanyját és húgát. Többek között volt szénkihordó és újságárus is, de a zene akkor már egyre fontosabbá vált számára.
A cikk itt folytatódik
Forrás: Mi van ma?
