Ernest Hemingwayt az állandó FBI-megfigyelés kergette az öngyilkosságba - állította a Nobel-díjas író közeli barátja és munkatársa az író halálának ötvenedik évfordulóján.
Hotchner a The New York Timesban közölt írásában bevallotta, annak idején "sajnálatosan rosszul mérte fel", hogy barátja mennyire tart a szövetségi nyomozóktól. Ezeket a félelmeit még halála után évekkel is tévesen paranoid téveszmékként értelmezték - jegyezte meg.
Az FBI 1983-ban hozta nyilvánosságra azt a 127 oldalas dossziét, amelyet az 1940-es évektől vezetett Hemingwayről. Ebből világosan kiderül, hogy J. Edgar Hoover, az iroda nagyhatalmú vezetője ügynökökkel figyeltette az írót.
Hotchner megemlítette egy 1960 novemberben lezajlott idahói találkozóját az íróval. Hemingway előtte egy másik barátjával, Duke MacMullennel vadászott fácánra, és arra panaszkodott, hogy az alatt is egyfolytában követték.
"A legpokolibb pokol - idézte Hotchner Hemingaway szavait. - Átkozott pokol. Mindent bepoloskáztak. Ezért használjuk Duke autóját. Az enyémben poloska van. Mindent lehallgatnak. Nem használhatom a telefont. A postát is felbontják."
Hemingway nem sokkal később a minnesotai Mayo Kilinikára került, ahol elektrosokk kezelést kapott. Mielőtt elbocsátották, többször kísérelt meg öngyilkosságot.
Alighogy hazatért Ketchumba, kedvenc puskájával főbe lőtte magát. Hatvanegy esztendős volt.
Mint Hotchner írta: az évek során rájött, hogy rosszul ítélte meg barátja félelmét az FBI-tól, és ma már úgy véli, hogy Hemingwayre valóban nagy nyomás nehezedett nyomon követése miatt, és annak komoly része volt a halálában.
