Összegyűjtöttünk öt olyan zenészt, akik életük legnagyobb hibáját követték el azzal, hogy kiléptek a zenekarukból.
Stuart Sutcliffe basszusgitáros a Beatles egyik alapító tagja volt. Olyannyira fontos szerepe volt a zenekar életében, hogy a világot megváltoztató „Beatles” nevet is ő találta ki. 1961-ben felvételt nyert Hamburgi Művészeti Akadémiára, amelyben sokkal több lehetőséget látott, mint hobbiegyüttesében. Bár művészként is kiemelkedő sikereket ért el, ez összehasonlíthatatlan a Beatles sikerével, akik, mint tudjuk, menőbbek voltak Jézusnál. Sutcliffe szerencséje/szerencsétlensége, hogy korán, 21 évesen elhunyt, így nem kellett végignéznie, hogy régi barátai válnak a világ legnagyobb együttesévé.
Sutcliffehez hasonlóan Barett is inkább a képzőművészethez állt közelebb. 1964-ben alapító tagja volt egy új, progresszív rockot játszó csapatnak, a Pink Floydnak. Két albumon dolgozott közösen a csapattal, és pár igen jól megírt szám köthető a nevéhez. 1968-ban viszont kilépett a Pink Floydból súlyos drogfüggősége miatt. A banda hosszú időn keresztül hálás volt neki azért, amit értük és a sikerükért tett. Olyannyira, hogy az 1975-ös Wish You Were Here című albumon egy számot dedikáltak neki. Barrett soha nem tért vissza Pink Floydhoz, 2006-ban bekövetkezett haláláig a Rolling Stone magazin címoldalain követhette nyomon elhagyott zenekara pályafutását.
Bár az amerikai metál banda számos tagcserén esett már túl, McGovney volt, aki elindította a lavinát. A csapat 1981-es megalakulása után csupán egy évvel intett búcsút James Hetfieldéknek. Távozásának körülményei a mai napig tisztázatlanok. Egyesek azt állítják, ő maga hagyta ott a bandát, mások szerint kirúgták, hogy a helyét Cliff Burtonnek adják át. Egész életében küzdött azzal, hogy nézte, miként válik a világ egyik legsikeresebb együttesévé a Metallica. A későbbiekben voltak zenei próbálkozásai, de nem tudta folytatni a pályafutását, hiszen mindenhol „a Metallica volt basszereként” tekintettek rá.
Az amúgy is a grunge zene dráma-királynőjeként számon tartott Nirvana zenekar már a siker előtt is jó pár hisztit tudhatott magáénak. Dave Grohl megtalálása nagy megkönnyebbülés volt a zenekarnak, hiszen hosszú időn keresztül nem tudtak megfelelő dobosra lelni. Aaron Burckhard volt az első dobos, aki Kurt Cobainnal és Krist Novoselickel együtt megalapította a Nirvanát 1987-ben. Ám ugyanennek az évnek a végén már ki is szállt a csapatból. Sokak szerint a Nirvana nagyot vesztett Burckhard távozásával, mivel a dobos igazi hardcore rocker volt. Kicsit túlzottan is, ugyanis fékezhetetlen agressziója miatt kellett elhagynia a csapatot, és átadnia a helyét a mára világhírűvé vált Dave Grohlnak.
A bukott rocker, a rehabok sztárja, Mike Starr eredetileg az Alice in Chains első basszusgitáros volt. 1987-ben részt vett a zenekar megalakításában és egészen 1993-ig húzta velük, mikor egy turné közepén lelépett. A hivatalos közlemény szerint Starr azért hagyta el a zenekart, hogy több időt tölthessen a családjával, az igazság ezzel szemben az, hogy a zenekar kirúgta, mikor már nem tudtak mit kezdeni súlyos drogfüggőségével. Azóta rehabról rehabra jár, és mint öreg róka mesélheti az ifjú függőknek, hogy „bezzeg amikor én még az Alice in Chainsben nyomtam…”
