Nyári sorozatunk Tandori Dezső Főmedvéjével és egy szörnyű molytámadással folytatódik. A képen, mely a szerző illusztrációja, a Főmedve látható.

Nincs almedve. De csak egyetlen Főmedve van. Főmedvém. A többi medve: medve. Minden medve – medve.

Medvefelügyelő voltam, társném Medvefelügyelőné. Mára Főmedvém Főmedve lett, én Főmedvefelügyelő lettem, társném Főmedvefelügyelőné.

Azt már nem tudom megmondani, mikor lettem Főmedvefelügyelő, társném ezzel egyidőben lett Főmedvefelügyelőné.

Főmedvém a nyarat a Főmedve-fődombon tölti. Természetesen már csak. De már nem csak, természetesen. Lejön néha a Főmedve-fődombról.

A dombot fű borítja. Nem főfű, csak fű. A fű elszárad, leszárad, kiszárad, de újra nő. A fődomb mindig domb. Fődomb, fűdomb.

Medvéinket a télen molytámadás érte. A molyok annak ellenére megtámadták őket, hogy molyirtó is volt a medveszekrényben. Most Főmedvém és családja kiköltözött a szabadba, a Dombra, de a Dombot – a Fődombot – is behintettük molyirtó fűvel, levendulával. Főmedvém szeretett volna főlevendulát, de az még nincs.

Ehhez ő szeretne hozzátenni most valamit, de nem akarja kitenni magát semmiféle bírálatnak. Főmedvém, mint főmedve, vigyázni próbál magára.

Olykor hangyák is jönnek. A fal tövét, ahol a hangyák jönnek nyáron, körbe kell szórni sütőporral, hintőporral, de Főmedvefelügyelőné nem mer vegyszert is szórni, félti Főkutyánkat. (Lottit, aki katalán eb. És nem talán, hanem tuti.)

Főmedvém szomorúan láthatta, hogy egyik kedvenc barátját, az ausztrál Főkoalát, Blinkey Billt is molytámadás érte.

Szerencsére jókor észrevettük a dolgot.

Blinkey Bill Ausztráliából származik, és egy őshonos ausztráliai főnóta van benne felhúzhatóan. Felesége Molly (jaj, mint moly, csaknem olyan e név!), barátja Bob, Bob felesége… ez nem jut most Főmedvém eszébe. Grace, súgom meg neki.

Mint a szegény híres monacói hercegnő. Grace. Csak nem Grace Kelly, hanem Grace Hoburuguhjiklaunergondua, mert Grace papája őshonos volt, ottani ős-szülött, persze, koala. Ezt Főmedvém meséli. De nem tudja, hogyan is van a dolog. Mert minden koala őshonos ausztrál, kivéve, akik aztán – szintén ausztrál ősöktől – más országban születtek. Mindegy, mondja Főmedvém, és letörli homlokáról a száraz vizet – a medvéknél csak száraz víz van! -, ha vannak ember őslakók, legyenek medve őslakók is.

Van egy Kóló nevű koalánk. Neve inkább Kiló, mert kilós boltban vettük. De ez egy csoda vétel volt, egy ilyen harmincöt deka (koala)! Neve Kóló, mert a kóló az egy tánc, és örömömben táncolva jöttem haza. Utcán ne táncoljatok okvetlenül. Mert én is majdnem egy autó alá táncoltam így.

Ellenben itthon mindig megsimogatok 375 madarunk és medvénk közül 20-at balról, 20-at jobbról, sokan képeslap alakjában vannak jelen a polcokon, a könyvekhez ott hozzá se lehet férni.

Gyakran gondolom: jaj, örökké kellene élnem, hogy őket – medvéimet stb. – minden nap háromszor megsimogathassam, és ők védjenek, bajom ne essék, örökké éljek. De az, félek, bonyolultabb.

Ugye, Főmedvém?



Forrás: Pozsonyi Pagony