Tévét nézek, ments ki innen!
Ha jól belegondolok, olyan csatornát szeretnék nézni, ahol nem akarnak manipulálni, szófogadó fogyasztót nevelni belőlem, ahol nem akarják elhitetni velem, hogy csak akkor lehetek menő ha sokat költök és nyakig eladósodom.A minap lustálkodás közben váltogattam a tv-csatornákat, remélve, hogy találok valami értelmes műsort a kábeltévé szolgáltató bőséges kínálatából. Az első csatornán erőszakos, tolakodó női hang ordítva próbált rábeszélni egy könnyen felvehető bankkölcsönre, amit még házhoz is hoznak. (A kamat kockázatairól és mellékhatásairól az apró betűs részben olvashatnak).
A következő reklámból megtudhatjuk milyen vény nélkül kapható gyógyszerek állíthatják vissza a férfiak önbizalmát, aztán a nőkét, majd a gyerekekét. Arra a következtetésre jutottam, hogy nem az AIDS, a rák, az AH1N1 a gyógyszeripar kutatásainak legsürgetőbb tárgya, hanem a prosztataproblémák, hüvelygomba, székrekedés és fejtetű. Ezekre viszont több megoldást is kínálnak, recept nélkül és az árak diszkrét elhallgatásával.
Inkább csatornát váltok, de bár ne tettem volna! Itt népes család várja lélegzetvisszafojtva a DNS-teszt eredményét. (Ha mégsem derül ki, ki az apa, mert hát nagy a falu, akkor a csatorna fizeti a vizsgálat díját, ha meg igen, akkor is). A feszültség szinte tapintható, nem is bírom tovább, gyenge idegrendszeremre való tekintettel továbbkapcsolok. Egy háborús övezetbe csöppenek, fegyverropogás emeli amúgy is magas adrenalin-szintemet. Állig felfegyverzett marcona hős győzi le egyedül a mezítlábas, buta, ellenséges sereget. Győz az igazság, az amerikai demokrácia és kapitalizmus. (Amióta mi is a nagy nyugati akolban bégetünk, számítanak önkéntes jelentkezésünkre, ezért jutányos áron mérik nekünk az akciófilmeket, hátha segítünk erőszakkal boldoggá tenni a primitív olajfúró népeket) Sosem voltam katonaköteles, úgyhogy váltok. Hopp, egy kvízműsor! A feladvány: alkossunk értelmes szavakat az „L” és „Ó” betűkből. Segítség: két megoldás van. A megnyerhető összeg a havi fizetésem kétszerese. A bolondnak is megéri betelefonálni! (A telefonszámla a fizetésem négyszerese lenne).
A következő adón ismét előnyös hitelhez akarnak juttatni, ehhez Rómeót és Júliát hívták segítségül. Kicsit mellényúlt a reklám kiagyalója, hiszen e két fiatalon meghalt hőssel egy banknak sem érdemes hosszú lejáratú hitelszerződést kötni. A drámai hangulatot enyhítendő, nagyon is prózai, undorító férgecskék kiáltoznak segítségért a WC pereme alól, miután a szorgalmas háziasszony betáncolt tűsarkain egy doboz baktériumölő szerrel.
Inkább nézem a teleshop-ot. Itt egy újabb csodagép: mindent vág és reszel, becsavarja a villanykörtét, és nem csak megfőzi reggel a kávét, hanem ágyba is hozza nekem. Az ára olyan sok számjegyű, hogy ki sem tudom olvasni, de az biztos, hogy 999-re végződik.
Megnyomom a távirányító gombját, máris egy celeb konyhájában vagyok. A szobából sztárkollégák affektáló, egymást túlkiabáló zsivalya hallatszik ki. Szerencsére nem látják, hogy a konyhában a család macskája a főkóstoló és, hogy a műköröm beleesett a levesbe.
Elszaladt az idő. Este van. Kultúréhségem megmaradt, de érzelmileg fel fogok töltődni, hiszen szurkolhatok egy nagy művésznek, hogy rátaláljon az igazira. Ez olyan romantikus! Illúzióimat azonban hamar lerombolták a feleségjelöltek. A vőlegény épp intelligencia tesztjeiket elemzi. Szerencsére mindegyiküké negatív.
Kikapcsolom a tv-t és eljátszadozom a gondolattal, hogy átkapcsolok egy nemlétező csatornára, ahol a bankhitelt Matuzsálemmel népszerűsítik, sőt én is kölcsönadhatok az államnak, a kamatokat ezegyszer én kapjam. Itt nézhetek hiteles tudományos műsorokat. A beszélgetős műsorokban tudósok és művészek osztják meg velünk gondolataikat. Nézhetek színvonalas műveltségi vetélkedőket, színházi előadásokat.
Ha jól belegondolok, olyan csatornát szeretnék nézni, ahol nem akarnak manipulálni, szófogadó fogyasztót nevelni belőlem, ahol nem akarják elhitetni velem, hogy csak akkor lehetek menő ha sokat költök és nyakig eladósodom. Nem akarom az aktuális politikai érdekeket szolgálni és két hosszú reklámblokk közt egy rövid kommerszfilmet nézni.
Ilyen csatorna sajnos nincs, mert a minőség, a kultúra és a hiteles hírközlés nem kifizetődő. Még csak tizenkilenc éves vagyok, örök optimista ámde nem hülye, úgyhogy türelmesen várom álmaim tévéadóját. Addig is kézbe veszek egy könyvet és olvasok…