Tapírcsikó született a Szegedi Vadasparkban; az ősi formáját megőrző állatfaj ritkán szaporodik állatkertben, a Tisza-parti városban mégis immár a hetedik csöppség látott napvilágot.
A tapír nagyon értékes állatkerti állat, születése nemzetközi téren is eseménynek számít. Bár Magyarország több állatkertjében is találkozhatnak a látogatók ezzel a békés növényevővel, ez idáig tartásában a Szegedi Vadaspark tekinthető a legsikeresebbnek. Ehhez a dél-amerikai állatok gondozásában szerzett tapasztalatok mellett az a tapírparadicsomnak is beillő, hatalmas, a természetes élőhelyét idéző bemutatóhely is hozzájárul, amelyet Pantanal-kifutónak neveztek el. A tavas-mocsaras, emellett száraz, erdős részekben is bővelkedő kifutó ideális otthona a vizet kedvelő fajnak.
Ugyan a közönséges tapír (Tapirus terrestris) a leggyakoribb a három dél-amerikai tapírfaj között, mégis veszélyeztetett állatnak számít. Az Amerikában élőkön kívül még Ázsiában él egy faj, a nyerges mintázatáról jól ismert indiai tapír (Tapirus indicus), amelynek természetvédelmi helyzete szintén kritikus. Az európai állatkertek ezért fajmegmentési program (EEP) keretében tartják a tapírokat, Ottó szülei is így kerültek Szegedre, és eddig összesen hét utódnak adtak életet – közölte a szakember.
A csíkos, pöttyös testű kölyköket csaknem egyéves korukig közösen nevelik a szülők, majd a következő bébi érkezése előtt elvadítják maguktól.
A páratlanujjú patások rendjébe tartozó tapírok teste – melyet rövid, feketés-szürkésbarna szőr borít – a disznónál valamivel nagyobb. Felső ajkuk és orruk egyesülve lefelé hajló, rövid, mozgékony ormányt alkot. Mellső lábukon négy, a hátsón három ujjuk van. Testtömegük 150-250 kilogrammot is elérheti. Fogságban 30-35 évig is életben maradhatnak.
A trópusi erdőkben, valamint folyóvizek, mocsarak közelében élő tapír sokat és szívesen tartózkodik a vízben, kiválóan úszik, hosszú percekig képes a víz alatt maradni. Tápláléka vízinövényekből, falombból, hajtásokból és gyümölcsökből áll.
Forrás: MTI