Értelmetlennek látod az életed? Bedarál a munka-házimunka-kötelező körök Bermuda-háromszög?

Itt az ideje, hogy elkezdj valamivel foglalkozni, ami több és mélyebb tartalmat visz az életedbe. Spirituálisan, szellemileg és fizikailag. Ami megteremtheti a régóta áhított harmóniát.

Erre a legjobbak az emberiség által több ezer éve gyakorolt misztikus praktikák – elvégre ami kiállja az idő próbáját, abban csak lehet valami, nemde?

Igen ám, de ilyenkor kell igazán körültekintőnek lennünk. Nem mind moher, ami szőrös, és nem minden özönvíz előtti, amiről azt hisszük. Íme, pár túlkorosnak vallott, ám valójában épp csak serdülőkorba érő tan.

1. Jóga
Ha megkérdezünk bárkit, aki elkötelezett jógázónak vallja magát, hogy mióta élvezhetjük a jóga áldásos hatásait, azt fogja válaszolni, hogy egy nagyjából ötezer éves technikáról van szó. Azaz régebbre nyúlik vissza, mint hogy az ufók megépítették volna az egyiptomi piramisokat.
Ám sajnos ez nem igaz. A jóga, ahogy mai formájában ismerjük, vagyis a változatos nyújtási pozitúrák sora okosan kombinált légzőgyakorlatokkal csak 1960 körül született meg.



Hogyan lehetséges ez?!, kap a fejéhez rengeteg jógafüggő. Hiszen bizonyítékok vannak rá… ám az egyetlen tárgyi bizonyíték az ötezer éves jógára néhány, az Indus völgyében talált hindu kép, amik keresztbe tett lábbal ülő embereket ábrázolnak. Mert általában az emberek keresztbe tett lábbakkal ülnek le a földre – a világ bármely részén.

Magát a jóga szót először a kétezer-ötszáz éves hindu vallási szövegekben, az Upanisádokban említik, és a lovak igába fogásának technikáját jelöli. A szövegekben egy imádkozási módszer metaforájaként használják, de a mostani sokféle kicsavart pozíció helyett az Upanisádokban csak egy testhelyzetet említenek, ami kényelmessé teheti a meditációt. A jóga szó tehát valóban egy ősi indiai tanítás, csak épp nem úgy, ahogy mi gondoljuk.

A 19. századig nyomát sem találni a mai jógához hasonló testedzésnek. Akkoriban Krishnaraja Wodeyar III indiai herceg létrehozott valamit, amit már tekinthetünk a mai jóga elődjének: egy Sritattvanidhi című kézikönyvet, amely 122 pozitúrát ír le, amelyek javarésze indiai tornagyakorlat, nem pedig vallási, szakrális vagy meditatív mozgásforma.

Nem sokkal később egy B.K.S. Iyengar nevű ember összekombinálta ezeket a gyakorlatokat régi hindu tanításokkal, majd az egészet bedobta a hatvanas évek Amerikájába, ahol szép lassan több millió követőt szerzett magának az újfajta testmozgás. Mindezt úgy, hogy valójában kevesen tudják, hogy nem egyebet csinálnak, mint egy feltuningolt indiai tornagyakorlatot.

2. Tarot
Mindent, ami a tarot-val kapcsolatos, misztikusnak vagy ősinek szokás bélyegezni. Gyakorlói szerint a kártya az ókori Egyiptomból származik, de van némi köze a Kabbalah-hoz és a Szent Grál legendákhoz is. Multikulti egy dolog, azt biztos.



Valójában a tarot-t nem azért találták ki, hogy füstölőktől nehéz levegőben, egzotikus hárfamuzsika mellett jósoljanak vele, hanem épp olyan kártyajátékra használták, amilyen manapság a bridzs. Az emberek csak nagyjából 250 éve használják jóslásra a kártyát, vagyis jó 400 évvel a kártyajátékok a Közel-Keletről Európába kerülése után. Vagyis ha bármi más kártyajátékot játszunk, akkor az ősibb, mint a tarot-val való jóslás.

A tarot jövőmondó funkcióját a 19. században „fedezték fel” az okkultizmus rajongói, amivel az unatkozó európai emberek foglalkoztak, mielőtt menő lett volna hátizsákkal csatangolni Indiában.
Rácsodálkoztak a tarot „ősi” származására, és gyorsan elnevezték a kártyapakli két részét Árkánumnak.

1909-ben két lelkes okkultista kiadta a tarot egy új verzióját, a Rider-Waite paklit, amiben a keresztény jelképeket lecserélték, hogy Újtestamentum előttinek hasson a kártya, és kész is volt a több ezer éves jóslási technika.

3. Sátánizmus
Ha hinni lehet az általános vélekedésnek, a sátánizmus régebb óta létezik, mint a kereszténység. Az olyan filmek, mint A kilencedik kapu, és bármi, amiben Christopher Lee szerepel, úgy festik le a sátánizmust, mint a legősibb vallási formák egyikét.



Ezzel szemben a sátánizmus mai formája, a pentagramok, a fordított keresztek és a fekete ruházathoz való megdöbbentő ragaszkodás épp a 20. század közepéig nyúlik vissza – nagyjából 1966-ig. Ekkor találta ki az egészet egy chicagói zenész, Anton LaVey. Vagyis a sátánizmus fiatalabb, mint a Wicca, vagy a Rolling Stones.

Természetesen ennél sokkal régebbi említéseket lehet találni a sátánista praktikák gyakorlóiról. De ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést, ez a „sátánizmus” sokkal inkább volt félreértelmezett, alternatív vallási gyakorlatok bélyege, vagy egy jó ok arra, hogy megszabaduljanak a kellemetlen szomszédoktól.

Azokban az esetekben, amikor a sátánizmussal vádolt szerencsétlenek bevallották, hogy az ördöggel cimboráltak, ezt túlnyomó részt olyan kínzások után tették meg, amik miatt mi is bevallanánk akármit. Sok ártatlan vallotta, hogy szövetséget kötött az alvilág urával, Baphomettel. Akiről viszont nagy valószínűséggel állítható, hogy a nevét Mohamed próféta után kapta, némi torzítással. Vagyis a régi középkori perek kis túlzással Obama muzulmán hitével kapcsolatos találgatások középkori megfelelői.

Amíg LaVey bele nem kavart a dologba, a pentagramot épp a keresztények használták a varázslók és démonok ellen, a fordított kereszt pedig szintúgy keresztény szimbólum – mégpedig Szent Péter jele. A sátánisták tulajdonképpen büszkén viselik a keresztény szimbólumokat, és a vallási alapú kínzások és kivégzések termékét.

(hamarosan folytatjuk)