A Népszabadság információi szerint elhunyt Molnár Gál Péter kritikus, dramaturg és színháztörténész.
Molnár Gál Péter, aki MGP-ként írta be magát a színház- és a médiatörténetbe, 1961-ben szerzett diplomát dramaturgként, de már 1960-ban a Petőfi Színház dramaturgja lett.
A hatvanas évektől a Népszabadság kulturális rovatának munkatársa, egészen 1978-ig. 1978-tól 1980. augusztus 31-éig tudományos főmunkatársként dolgozott a Magyar Színházi Intézetben.
Ezután ismét dramaturg volt 1980–1981-ben a Pécsi Nemzeti, 1981–1982-ben a Békés Megyei Jókai Színház, 1982–1983-ban a Veszprémi Petőfi Színházban dolgozott. 1983-tól 1989-ig a Mozgó Képek, majd a Népszabadság főmunkatársa volt.
1978-ban a ferihegyi repülőtéren megtaláltak nála egy kicsempészni akart írás mikrofilmjét; a kritikust ezért eltávolították munkahelyéről, a Népszabadságtól Több tanulmánykötete jelent meg, amelyekben a magyar színházművészet helyzetét, problémáit, egyes színházművészek pályáját elemezte. Rendszeresen ír kritikákat, recenziókat egy internetes portálnak.
2004 novemberében elismerte, hogy 1963-ban aláírta a belügyi beszervezési nyilatkozatot. Mint kiderült, a színikritikus azért lépett a III/III-as csoportba, mert homoszexualitása miatt megzsarolták.
Meghatározó színikritikái mellett megannyi tanulmányt és könyvet is publikált: Honthy Hanna és kora (1967), Olvasópróba (1968), Rendelkezőpróba (1972), Izgága Színház (1974), Színházi holmi (1976), Emlékpróba (1977), A Latabárok (1982), A Páger-ügy (1988), Latinovits (1990), Hogyan csináljunk rossz színházat? (1994), A pesti mulatók (2001).
