Fernando Loón de Aranoa filmjében egy elkeseredett nő történetét meséli el, aki képes megváltoztatni életét.
Az Amador című film egy ifjú feleség, Marcella története, aki épp elhagyni készülne férjét, mikor terhességéről tudomást szerez. Visszafordul, bár titkát nem fedi fel társa előtt. Gondozói munkát vállal Amador, egy idős férfi mellett, akinek családja nem tud foglalkozni a szinte magatehetetlen öregúrral. A sivár sorsú fiatalasszony hamar összebarátkozik a férfivel, s már-már úgy tűnik, ez a barátság fogja megváltoztatni életét. Azonban Amador a tervezett munkaidő lejárta előtt meghal, így mivel Marcellának leendő gyermeke miatt pénzre van szüksége, amellett dönt, hogy eltussolja a férfi halálát. A titok szépen-lassan kiszivárog, s az addig Amadort időről időre meglátogató kurtizán Marcella segítőtársává és legfőbb bizalmasává válik. Amador lakásában egyre kísértetiesebb dolgok történnek, s Marcella egyre kétségbeesettebbé válik, ahogy telnek a napok.Fernando Loón de Aranoa – aki egyszerre írója és rendezője is a filmnek – eddig inkább forgatókönyvíróként tevékenykedett, s legnagyobb szakmai sikerének a Napfényes hétfők tekinthető, mellyel több rangos díjat is besöpört. Alkotásaiban előszeretettel foglalkozik a nyomorból kitörni képtelen, vagy nem akaró, szerencsétlen hősökkel, akik a társadalmi elvárásoknak is képtelenek megfelelni. Vagy családi gondokkal, melyeknek legtöbb esetben a gyermek a forrása, legyen szó az általa okozott zűrzavarról, vagy létezésének tényéből fakadó akadályozó tényezőről. Aranoa legtöbb filmjében a lecsupaszított embert tárja elénk, megmutatva igazi problémáit, azokat, amiket bárki szégyellne bevallani, vagy megmutatni magából.
Az Amadorban is hasonló őszinteséggel találkozhatunk. A helyzet abszurditása olykor igen vicces szituációkat szül, s a nekikeseredett Marcella vergődése ahelyett, hogy szomorú lenne, inkább mulatságossá válik. Annak ellenére, hogy Marcellára bármit lehet mondani, csak azt nem, hogy komikus karakter lenne. Életkörülményei, jövendőbeli gyermekének helyzete inkább elgondolkodtató, semmint vicces. A film során megértjük, mi veszi rá arra, hogy mit sem sejtő férjét hátrahagyva nekivágjon az ismeretlennek. S holott életét nem fenyegeti veszély, nem kell a nyomortól tartania, ő mégis egy jobb jövőt szán gyermekének. Nem elégszik meg a napi kisstílű csalásból származó jövedelem felélésével, vagy szűklátókörű család és barátok társaságával. Amador, és saját kisbabájának érkezése kell ahhoz, hogy végérvényesen kiszakítsa magát az unalom és középszerűség fojtogató hálójából.
Aranoa filmje lassú folyású, melyben rengeteg időnk van alaposan megismerni karaktereit és motivációjukat, hogy aztán magunk ítélkezhessünk felettük, s ismerjük el, vagy ítéljük el döntéseiket. Ki-ki a maga módján próbál boldogulni, s gyakran ehhez át kell gyalogolnia másokon, vagy törvénybe ütközően kell cselekednie. A szürke és kiábrándító valóság azonban néhány jelenet erejéig – míg Amador él – egyszeriben színessé és élettel telivé változik: például a kerekesszékes sarki díva sellővé avanzsál, s Isten mint szégyenében arcát felhők mögé rejtő antropomorf lény jelenik meg előttünk. Bár az író-rendező szimbólumrendszerét kicsit sokszor és sokféleképpen sulykolja nézőjébe, ettől még megmosolyogtatóak és kedvesek a hasonlatok.
Az Amador egy szép és melankolikus alkotás, melyben megismerünk egy olyan nőt, aki bár furcsa végső elhatározás nyomán, de képes kitörni kilátástalan életének falai közül, s megismerünk számos olyan mellékszereplőt, akiknek mind megvan a maguk érdekes sorsa, és története, mellyel képes hozzájárulni hősnőnk végső sikeréhez.
Színes, feliratos spanyol filmdráma, 112 perc, 2010.
Forgalmazza: Cirko Film
Bemutató: 2011. július 28.
Rendező és forgatókönyvíró: Fernando León de Aranoa
Szereplők:
Magaly Solier (Marcella)
Celso Bugallo (Amador)
Sonia Almarcha (Yolanda)
Fanny de Castro (Puri)
AntonioDurán ’Morris’ (Samuel)
Eleazar Ortiz (Vecino)